Keleti szláv ezmegaz.
Keleti szláv ezmegaz.

Mi lett volna, ha

Illustration for article titled Mi lett volna, ha

Képzeljük el, hogy nem volt “a” Krím.

Persze létezik, de ahogy korábban is, maradt Ukrajna autonóm köztársasága. És Akszjonov tovább álmodik arról, hogy bekerül egyszer a Radába, de ez soha nem sikerül neki, és Poklonszkaja vendégeskedik a krími nagymamájánál immár ügyészi egyenruha nélkül, csak szimplán meglátogatja a nénit.

Advertisement

A békés Donbasszban szólnak Ahmetov gyárainak kürtjei, és Kobzon koncertjein kék-sárga zászlókat lengetnek a bányászok, a donyecki reptéren fapadosok szállnak le naponta, teli örömteli turistával, akik valamiért Donyecket választották úti célul.

És a maláj gép Amszterdamból eseménytelenül átrepült a Donbassz fölött, leszállt szépen menetrend szerint Kuala Lumpurban.

Advertisement

S ami a leglényegesebb, mindehhez Oroszországnak semmi köze. Mi van a hoholoknál? Nem mindegy? Épp elég érdekes történik a föderációban is.

Illustration for article titled Mi lett volna, ha
Advertisement

Megünnepelték az Olimpiát, és még a rendszer kritikusai is elismerik, hogy jól meg volt szervezve, és az állami TV harsogja, hogy Oroszország - lám nyitott a világra. Merkel Moszkvába érkezik, és őszintén öleli meg barátját, Vlagyimirt, nincsenek az autókon csúnya szavak Obamáról, csak a szokásos „nagypapa harcolt” és nincsenek utalások, hogy „megismételhetjük”.

A rubel stabil, az olaj drága, a szupermarketek polcai roskadoznak az európai sajtoktól. A televíziós talk-showkban orosz hírekről vitáznak vitáznak, Zsirinovszkij az új törvény ellen, míg Zjuganov mellette, a Bulvarnij körúton félévente felvonul az ellenzék, és anonim források szerint még az is lehet, hogy a regionális választásokon megengedik, hogy elinduljon pár úgymond struktúrán kívüli jelölt. Navalnij házi őrizetből írja blogját a korrupcióról. Igor Sztrelkov valahol egy kisvárosban meséli az őt meghallgatni hajlandóknak boszniai hőstetteit, senki által nem ismerten.

Advertisement

Az az Oroszország, ami a Krímig volt, valahogy innen nézve már hihetetlen. Az lenne a jobb? Ki tudja.

Abban az Oroszországban is megölték Nyemcovot, és mint ebben, ami van, a gyilkosait nem keresik, vagy egyszerűen fedezik. Abban az országban, amely nem annektálta a félszigetet ugyanúgy ülnek a Bolotnaja ügy résztvevői, szétverték a Lenta.ru-t – csak nem az ukrajnai riportokért, hanem valami más okból. Felszámolták a Dinasztia Alapítványt és a Kínzás Elleni Bizottságot, Kadirov szelfizik az Instagrammra, és a rendőrőrsökön naponta hal meg valaki „szívelégtelenségben”.

Advertisement

Az az ország, ahol nem volt Krimnas (krímamienk!) nem is nagyon különbözik attól, ami lett. Ami abban az Oroszországban volt, s így nem lett, az a politikai stabilitás és a másnapi napban való hit, no meg sajt és szalámi, de az apróság. Annak a Föderációnak jók a kapcsolatai a Nyugattal, gond nélkül adja el az olajat és gázt, Putyin grimaszai nem tűnnek fel a Times és az Economist címlapján, az üzletember, Rotenberg interjúban meséli el a Wall Street Journalnak a sikere titkát.

Illustration for article titled Mi lett volna, ha
Advertisement

Az az Oroszország, amely nem rúgta fel a szabályokat abban különbözik a létezőtől, hogy megingathatatlannak tűnik, senki sem gondolja, hogy történhet vele valami, hihetetlen, hogy valami is megváltozzon benne.

A létező ország fő különbsége a „milettvolnaha” országtól az, hogy százszorosa az esélye, hogy valamilyen része, alrendszere nem bírja tovább, összeomlik, és maga alá temeti mindazt, ami 2014-ig szinte öröknek látszott.

Advertisement

A politikai rendszer, az alkotmány, a hatalom, az erőszakszervezetek, az állami kapitalizmus és az általuk (de)formált társadalom úgy épül fel, hogy nincsenek még elvi mechanizmusok sem a változtatásra, illetve úgy épült fel a Krímig.

A destabilizáció a legféltebb szava a hatalomnak. És ha valakiről azt gyanítják, hogy szándékában áll destabilizálni, az bizony lágerbe kerülhet. De a destabilizáció, mint ellentétpárja a politikai stabilitásnak sajnos az egyetlen alternatívája a leválthatatlan rezsimeknek, amiket olyanok irányítanak, akik szerzői a “népesség chipizációjáról” és “hiroshimai törvényszékről” szóló cikkeknek.

Advertisement

Ez a másfél év többet tett a politikai destabilizációért, mint a legradikálisabb muszlim szélsőségesek akiket Dagesztánban a fedezékül szolgáló ötemeletes lakóházzal együtt lőttek szitává a belügyi csapatok.

Az elmúlt idő az annexió óta esélyt adott destabilizációra. Nem nagyot, de nagyobb lett mint nulla. És a Krímig ez az esély nulla volt. A Krím megszállása és a háború Ukrajnában megteremtették a lehetőségét a politikai változásnak Oroszországban. Hogy miért így történt – messianisztikus skizofrénia, félrement racionális számítás? Szerintem senki sem tudja, de Oroszország már nem térhet vissza abba a fullasztó 2013-ba, amiből a Krím és a Donbassz vitte ki.

Advertisement

Lehet, hogy azt a több ezer embert, aki meghalt Ukrajnában, beleértve a maláj repülőgép utasait is, egyszer majd úgy tekintik, mint akik azért adták életüket – még ha közük sem volt az országhoz – hogy kirángassák az örök stabilitásból a birodalmat? Valami értelmének csak kell lennie a haláluknak?

Aki majd ezek után jön, jól tenné, ha emlékművet emelne az áldozatoknak Moszkvában ezért.

Share This Story

Get our newsletter