J√ļlius 25-e Vlagyimir Viszockij hal√°l√°nak napja.

A mondat hivatalos, gépies, pontos ugyan, de… Dehogy halt meg. Emlékeznek rá, olyan helyeken is, ahol nem is sejthette, hogy hallgatni fogják valaha.

A nyolcvanas √©vekben, tizen√©vesen, mikor nagyb√°ty√°m nyŇĪtt kazett√°in hallgattam azt, ami a birodalom hat√°rsz√©l√©re kor√°bban eljutott a Taganka sz√≠nh√°zbeli estjeirŇĎl, amit magn√≥ra vettek, vas√ļti kalauzok √©s utaz√≥k seg√≠ts√©g√©vel eljutott Magadant√≥l Munk√°csig, sok-sok √°tm√°sol√°s ut√°n, alig tudtam m√©g r√≥la valamit. Majd kutattam, olvastam, hallgattam, n√©ztem. Marina Vlady k√∂nyve a kedvencem tal√°n r√≥la, olvass√°tok el, olvassatok minden nap.

Nemr√©g oroszul nem tud√≥ ismerŇĎs osztotta meg, hogy It√°li√°ban egy t√≥ partj√°n a B√°rdot - ahogy m√°r √©let√©ben h√≠vt√°k - hallgatja. Eml√©kszem, r√©g volt egy l√°ny, aki boroz√≥s est√©n s√≠rt a zen√©j√©re, pedig ŇĎ is m√°sik szl√°v nyelvet b√≠rt. Mes√©lte egy ismerŇĎs, hogy Nyugat-Berlinben csemp√©szett lengyel kazett√°kat hallgattak √ļjbalos fiatalok ‚Äė80 k√∂t√ľl.

Advertisement

Az √∂sszes szobor √©s eml√©kmŇĪ f√∂l√∂slegesnek bizonyult. √Čs siker√ľlt sincs igaz√°n. Nincs olyan, amire r√°n√©zne az ember, √©s azt mondan√°: igen, ez Viszockij!

Az √∂sszes pr√≥b√°lkoz√°s, hogy feldolgozz√°k, √ļj√≠tsanak a zen√©j√©n feleslegesnek bizonyult, senkinek sem kellŇĎnek- a feldolgoz√≥kon k√≠v√ľl. Pedig h√°t a zene is az, a sz√∂veg is ugyanaz. Hob√≥ is megpr√≥b√°lta Magyarorsz√°gon. M√©g a ford√≠t√°sok is j√≥k voltak, de nem az, nem √ļgy.

L√°ttam sok orosz k√≠s√©rletet is, esztr√°d-szt√°rok, rockkerek pr√≥b√°lt√°k a dalait √ļgy feldolgozni, hogy‚Ķ Mindegy, nem siker√ľlt.

Advertisement

15 évig dalolt. Mégis, a gitárja hangja, a szövegei, a rekedt hangja sokáig fog hallatszani.

A cs√ļcson ment el, √©s tal√°n az√©rt is gy√°szolt√°k akkor oly sokan, mert sejtett√©k, hogy sok-sok dal m√©g nem hangzott el, m√©g nem √©nekelte meg azt, amit 1980 Szovjetuni√≥j√°ban m√°s nem √©nekelt meg, √©s nem is szabadott. Akkoriban m√°r egyre t√°volodtak a dalai a vicces, a b√∂rt√∂n√∂s, a mes√©s, a sporos vil√°gt√≥l, komolyodtak, komorodtak a sz√∂vegei.

√ćgy hogy meghalt, nem kopaszodott meg, nem h√≠zott el, eln√∂ks√©gekben √©s pl√©numokon nem √ľlt, nem t√ľntett√©k ki a Kremlben. Belegondolni, hogy p√°rtlist√°kon ind√≠thatt√°k volna mint annyi mindenkit azt√°n, elkurvulva, brrrr.

Advertisement

Majd 80 lenne ma, tal√°n megalkudott volna, saj√°t sz√≠nh√°za lehetne, daloln√° hogy ‚ÄěVlagyimir Putyin mologyec, vez√©r, tan√≠t√≥ √©s apa!‚ÄĚ

√Čs az is lehet, hogy nem vesztette volna el az √©vekkel az esz√©t, a karakter√©t, a tehets√©g√©t. √Čs ma a BoeingrŇĎl √©nekelne, √©s a Kr√≠mrŇĎl √©s a Donbasszr√≥l, √©s az √∂sszes √°llami csatorna nem tudn√° t√ļlkiab√°lni azt az embert a sz√≠npadon a git√°rral, akin√©l m√°r √©let√©ben is alacsonyabbnak bizonyult az osztankin√≥i TV torony.

Advertisement

35 éve meghalt, így megmaradt fiatalon, Hamletként a koponyával, a kérdés megválaszolódott. Neki.

Egy dal, egy vide√≥ BudapestrŇĎl.