Szigorúan magánvélemény a menekültkérdés egy kis szegmensét illetően.

Tudom, ezért most kapok majd hideget-meleget.

Az európai menekültkrízis felpörgésével ismét megsokasodtak az olyan hangok, méghozzá komoly véleményvezérek szájából-tollából, hogy az imagiárius Nyugatnak kötelessége segíteni, mert történelmi tartozása van. Namármost segíteni, kezelni a helyzetet persze kell, de engem annyira bőszít ez a ‘68-ban kitekert “fehér ember terhe” típusú érvelés - szegény Kipling jó imperialistaként, ha tudta volna, hogy épp fordított értelemben használják majd a bon motját.

Szóval a 68-as generáció, mikor nekiállt ellenkultúrát teremteni annó, akkor az élet minden területét lefedő nézetfordulatot hajtott végre, és hát egyetemi-akadémiai berkekben, jórészt azok, akiket az egyszerűség kedvéért “balos”-ként szoktak azonosítani (ami persze egy kalap alá vétele az anarchokommunistáktól az anarchoszindikalistákon át a szocdemekig mindenki) továbbra is ezt a mantrát fújják. Hogy mivel az európai országok anno domini meghódították a többi kontinens népeit, felszámolták, vagy legalábbis megváltoztatták sajátságos civilizációjukat, ezért tartozni fognak a világ végezetéig. Hogy az aztékok szívkivágós hagyományai vagy az indiai özvegyégetések mennyire voltak mai ember számára elfogadható civilizációs vívmányok, azt most hagyjuk talán.

Advertisement

Tény, hogy sikeresebb, fejlettebb társadalmakként az európai birodalmak hódítottak. Méghozzá olyan birodalmakat, amelyek kártyavárként dőltek össze. 500 spanyol Cortezzel az élen egy több milliós istencsászárságot számolt fel, Pizzarro úgyszintén, pár ezer brit térdre kényszerítette a Nagymogul Birodalmat és így tovább. Akkor mennyire voltak ezek stabil, sikeres társadalmak? Oké, ez mellékszál.


Minden valaha nagyobb nép, volt birodalomalkotó sztárolja a mégoly tömeggyilkos néhai vezéreit - Európán kívül. Nézzük meg Timur Lenk szobrát Szamarkandban, vagy Dzsingiszét Ulan-Batorban. Shaka Zulu kultuszát Dél-Afrikában, vagy épp a hódító kalifák emlékezetét az arab világban, Szulejmán szultánt Törökországban, a “földnövelő” cárok kultuszát Oroszországban és így tovább. Még a perzsák is hájpolják Nagy Sándort - ami azért érdekes választás részükről, de hát lelkük rajta. Érdekes módon nekik nincsenek ilyen komplexusaik.

Miért éppen a brit, a francia, a spanyol stb. gyarmatbirodalom emlékezete miatt tartozzon ma bárki felelősséggel azért, mert nem sikerült ott messze, “outremer” összehozni működő társadalmakat, államokat azóta sem, szerencsétlen sorsú népeknek.

Advertisement

Ne értsük félre, nem azt mondtam, hogy humanitárius indokok nincsenek, hogy a szolidaritás nem kell, nem, csak a bűntudat, no az teljesen felesleges.