Moszkvában megalakult az „Ukrajna Megmentéséért Bizottság”.

Magyarul emigráns kormány, amely –ahogy mondják- az ukrán kormányzat alternatívája kíván lenni. Tagjai volt ukrán politikusok, akik a Büszkeség Forradalma után távoztak az országból. A „száműzött kormányt” Nyikolaj Azarov vezetné, Janukovics ex-elnök korábbi kormányfője. Még egy jelöltjük is van az államfői posztra, elvileg ez Vlagyimir Olejnyik, a megszűnt Régiók Pártjának korábbi parlamenti képviselője lenne. Ezek szerint már a „megmentők” moszkvai csapata sem számol a rosztovi „örökké legitim” Janukoviccsal. Hogy mi értelme egy ilyen kváziállamfőnek, nem világos, hisz a közeljövőben nem várható elnökválasztás Ukrajnában. Mondjuk, a csapat céljai amúgy is homályosak.

Advertisement

A világban több tucatnyi emigráns vagy száműzött kormányzat működik, amelyek pretendálnak valamely terület igazgatására, de de facto nem ellenőrzik azt. A gyakorlat azt mutatja, hogy néha képesek visszatérni a hatalomba (főleg, ha korábban is gyakorolták azt), mint a Második Világháborúban a náci megszállás elől Londonba menekült európai kormányzatok, vagy az 1914-1918 közötti szerb kormány és parlament Korfun. Formálisan biztosították a jogfolytonosságot ezek a kormányzatok a megszállás előtti és utáni országok számára. Még egy ilyen példa a Benes vezette csehszlovák kormány volt.

Más hasonló struktúráknak kevesebb szerencséje volt, mint a Finn Demokratikus Köztársaság kormányának, amit a szovjetek állítottak fel a Téli Háborúban megszállt finn területen. A szándék a teljes Finnország igazgatása lett volna, de a háború befejezése után a kormányt feloszlatták, bár vezetője, Otto Kuusinen a részben finn területekből létrehozott Karél-Finn Szovjet Szocialista Köztársaság vezetője lett.

Némely emigráns kormány szimbolikus eredményeket tudott elérni, ha mást nem is. A balti államok száműzetésben levő kormányai az egész hidegháború korszakát túlélték (az angolszász országok de jure a Baltikum megszállását soha nem ismerték el), és a Szovjetunió széthullása után feloszlatták magukat, formálisan delegálva jogosultságaikat az ismét függetlenné váló országok új kormányainak.

Advertisement

Madridban 1969-ig működött a Magyar Királyi Nagykövetség Habsburg Ottó és Franco megegyezésének köszönhetően, igaz, kormány nem állt mögötte.

Azarovékkal más a helyzet. Hivatalos tisztségük rég nincs már, és nem igazán van jogalapjuk arra, hogy képviselhessék Ukrajnát. Az ukrán száműzött kormányzatot – amit nem hivatalosan elvileg az orosz kormány is támogat – Kijevben igazából kikacagják csak, marionettfiguráknak és árulóknak tekintik, akik elvesztették befolyásukat a hazájukban.

Elvileg Moszkva használhatná őket arra, hogy kétségessé tegye a mai kijevi kormány legitimitását, de ezzel mintha már elkésett volna. Erről az esélyről a Kreml már akkor lemondott, mikor elismerte Porosenko megválasztását. Sőt, azt még Janukovics sem vitatta.

A moszkvai emigráns kormány létét lehet még fenyegetésként leírni Putyin részéről, arra a hipotetikus esetre, ha változik a kormányzat Kijevben, ha – mint ahogy az ellenségei remélik – felváltja egy oroszbarát elnök a mait. Spekuláció szinten hasonló szcenáriókat emlegetnek már régóta persze, a harmadik Majdan, Ukrajna szétesése, a „Nagy Novorosszija” megalakulása, stb.

Persze hogy pár politikai emigráns, akik Ukrajna megmentésére pretendálnak mennyire hozzák közelebb ezt, nem látni.

Az ukrajnai száműzötteknek nagy esélyük van arra, hogy olyan virtuális struktúrát alakítsanak meg, amely évekig elvegetál, de semmilyen hatással nincs otthon. Vagy megismételhetik a Novorosszija projekt sorsát, amit jól megfuttattak tavaly mind a médiákban, mind hivatalos beszédek szintjén, majd szépen lezártak mára.

Az ex-szovjet térségben emigráns kormányzatokra van példa. Grúziában például kettő ilyen is működik, az egyik Abháziáé, a másik Dél-Oszétiáé. Mintegy 20 éve nem ellenőrzi a területeket a grúz kormányzat, de mint autonóm köztársaságai végrehajtó szerveit tovább működteti Tbiliszi.

Advertisement

A hosszú konfliktussorozatban meghatározott szerepet játszottak ezek a struktúrák. A 2000-es évek közepén a grúz párti abház autonómia kormánya átköltözött Tbilisziből a Kodori völgybe Abházia keleti részén, amit a központi kormány ellenőrzött, és mintegy két évig ott székelt. A 2008-as orosz-grúz háború eredményeképpen végül visszaköltözött Tbiliszibe.

Dél-Oszétiában még alternatív elnök is volt, egy bizonyos Dmitrij Szanakojev, aki nem hivatalos választások eredményeképp foglalta el tisztségét. 2008-ban neki kívánták a központi grúz erők átadni a hatalmat az autonómia területén. Mondhatjuk úgy, hogy „ideiglenes adminisztrációt” vezetett, amíg az oroszok ki nem verték a grúzokat Dél-Oszétiából.

Hasonló helyzetbe került Ukrajna is tavaly, miután elvesztette a Krím feletti ellenőrzést. Ma is létezik az „elnöki képviselet”, amely a Krími Autonóm Köztársaság legitim vezetése Kijev szempontjából. Herszonban székel.

Az egyik legrégebben fennálló száműzetésben levő kormányzat a Belorusz Népköztársaság Radája, amely Kanadában működik. A BNK pedig már 1918-ban megszűnt.

Advertisement

Van még a laoszi monarchisták kormánya az Egyesült Államokban, amely a királyság visszaállításáért küzd (még a ’70-es években elsöpörték a kommunisták), a Dél-Malukui Köztársaság emigráns kormánya Hollandiában, amely el akarja választani hazáját Indonéziától, Etiópia Királyi Tanácsa az USA-ban a ’70-es évektől, amely a császárságot akarná újraéleszteni Addisz Abbebában.

Némely ilyen kormányféleségnek még némi profitra is sikerült szert tennie az utóbbi években. Mint pl. a Kabinda Köztársaságnak (Angola egy részére pretendál) vagy Biafra (Nigériában) és Kamerun déli részének emigráns kormánya. A Kilimanjaro Capital befektetési társaság ezen emigráns szakadár kormányokkal szerződéseket kötött olaj- és más lelőhelyek kihasználására. Ami azt jelenti, hogy a cég lát rá esélyt, hogy sikert is elérhetnek a nagy afrikai kavarban.

A moszkvai ukrán csapat ilyesmiről csak álmodozhat. Mind Ukrajnának, mind a Krímnek van kormányzata (kettő is, Szimferopolban és Herszonban), a háborús Donbassznak van elismert közigazgatása (Donyeck megyei adminisztráció, Luganszk megyei adminisztráció) és a senki által nem elismert DNR/LNR páros is.

Advertisement

Még egy csoport ember, akik ebben a felállásban szeretnék Ukrajnát képviselni bárhol is, fölöslegesnek látszik. Vagy nevetségesnek.