Damardzsoba, azaz jónapot! Grúziáról írok, csak döcögős, kavarognak a mondatok a fejben.

Végre leültem a szállodai szobában, hogy nekiállok, mert a kis olasz stílusú téren lent nem igazán lehet, úgyis megetetnek vagy megitatnak, főleg Mnravi, a Stella Café tulaja, aki ha meglát, valamit úgyis elém rakat. Az ablak alatt épp lengyel motoroscsapat bőgeti a mocijait, hajnalban pedig a mineratből, amire rálátok hosszan dícsérte a müezzin Allahot (Allahu Akbar és így tovább), épp kumran-bajram van (csak türk nyelven tudom az ünnep nevét), a Ramadán vége.

És gondban vagyok, mert nem tudom, mi az ami triviális esetleg, vagy mi az amit mi ott a Duna mentén egyáltalán nem tudunk erről a majd négymilliós kis kaukázusi országról. Tisztelet a kivételeknek, tudom törzsolvasók jártak már erre.

Meg amúgy is bonyolult ügy ez, azt sem tudni pontosan, hová sorolják, Európához vagy Ázsiához. Ahogy a kutaiszi reptérről a marsrutka hozott a kíváló minőségű úton, a hegyek között többször fékezni kellett, mert lovas pásztorok hajnalban a csordát az úton terelték, de japán pickupokkal álltak az út mentén a rendőrök (nagy kék-piros villogóval, amcsi style).

A batumi strandon wifis, telefontöltős, zsánerszobros, sátras kis részt hozott össze egy mobilszolgáltató, ünnepelve a maga 25. évfordulóját. A belváros felhőkarcolói messze látszanak az öböl felől, este meg csillog-villog a kivilágítástól a város.

A hírekbe akkor kerül be az ország, ha felkelés, forradalom, háború van megint, miközben a Transparency korrupciós listáján hárommal előzi Csehországot, az easy to doing business listán pedig 15. helyen áll, Németország és Kanada között.

A történelmének aki akar, utána tud nézni, legyen annyi elég, hogy amolyan kis-középnépi tipikus. Őshomályba vesző eredet, ókori kultúrák, Colchis és az Aranygyapjú története, görög gyarmatvárosok a parton.

Borkészítés ezerévekkel ezelőtt, és jöttek a nagyhatalmak, akik közé beszorultak. Előbb Róma és a perzsák, majd Bizánc és a perzsák. Visszaverik az arab támadásokat, meg a kazárokat is. A X-XIII. század között regionális nagyhatalom, Építő Dávid király és Tamara királynő kora ez, meghódítják a környező örmény és muszlim területeket, de facto vazallusuk a Trapezunti Császárság a mai török parton.

A trapezunti Komnenoszok közvetítésével így rokonodik az Árpád ház a Bagratunikkal, de hát átjáróház ez is, mint a Kárpát-medence, előbb Batu alvezére veri el őket, később Timur Lenk népirt itt is, feudális széttagoltság jön, török és perzsa vazallus államocskákkal, török megszállással. A XIX. században sorban orosz protektorátussá válnak a kisállamok, majd a cárság inkább annektálja őket. Az ősi dinasztia, a Bagratuni neve a Háború és békéből oroszosan beugorhat, Bagratyion marsallról.

Advertisement

Batumi majd csak 1878-ban, a san stefanói békével kerül orosz igazgatás alá, Adzsáriát, aminek a székhelye, ekkor kapja meg a cárság. Ez az oka annak, hogy a szobánk egy mecset minaretére néz, a török negyed szélén lakom, az a tulajdonképpeni óváros. Török borbélyok, török éttermek, teázók, miegyéb. Egy ingatlanközvetítő kirakatában a török, az iráni, a kurd, a grúz, az adzsár és az EU lobogója békésen megfér egymás mellett.

Batumi épül-szépül, németek jönnek lakni az örmények, azeriek, zsidók, törökök és oroszok mellé, a Nobel testvérpár is tölt pár szép évet itt, olajvezeték és finomító alakul. Meg nagy kikötő. Dzsugasvili elvtárs agitál a szervezett munkásság körében két bankrablás és vonatrablás között ráérő idejében.

1918-ban Grúzia független lesz, menysevik vezetésű koalíciós kormánnyal, de nem sokáig, mert miután a bolsevikok végeztek a független örmény és azeri állammal, Tbiliszire is rákerül a sor, és 1921-ben annektálja a Szovjetunió.

Advertisement

A törileckét a következő posztban majd folytatom, igyekszem rövidre fogni, majd a kilencvenes és kétezres évekkel kell foglalkozni behatóbban, mert azok hatása alapozza meg a mai Adzsáriát. És szó lesz még Szaakasviliről, aki itt elnök volt, és most épp a szembeparton, Odesszában nyilatkozik olyanokat, hogy második Batumit akar csinálni a dél-ukrán városból, miért nem javasolja a magyar külügy (sem) hogy egy dombról észak felé messze látszó abház partot meglátogassuk, és miért éri meg taxival elmenni a török határra telefonálni, mi köze a grúz abc-nek Kolozsvárhoz és miért nemzeti festő itt Zichy gróf, és még annyi más érdekes.

Életem párja közben szubjektív benyomásait nálam jóval lelkiismeretesebben jegyzi le, így olvassátok el Őt is, az első napi, második napi és harmadik posztját szíves figyelmetekbe ajánlom.