Épp 25 éve próbálta meg átvenni a hatalmat a Szovjetunióban a GKCSP, a Rendkívüli Állapot Állami Bizottsága.

Előző este érkeztem vissza kishazámba, Kárpátaljára az akkor már a széleken háborús Szerbiából, Magyarkanizsáról. Reggel beültem a fodrászhoz Munkácson, rám fért már, és a Latorca-udvarban lévő kis fodrászműhely rádióján hallva valami későbrezsnyevi stílusú szöveget azt hittem, paródia. Hja, a gorbacsovi glasznosztyban ez már annak hatott. Aztán felhívtam nagynénémet, és ő mondta, hogy puccs van. Hol? - kérdeztem vissza. Kiderült, hogy Moszkvában, ami messze volt, de azért egy országba tartozott Munkács is vele, ahol eztán néztem egy darabig a központi TV-adón a végtelenített Hattyúk tava balettelőadást. Közben egy telefonbeszélgetésből (interurbán, akar Budapesttel beszélni?) megtudtam, hogy barátom Csaba meg Jugoszláviából lépett meg aznap, őt Dubrovnikba akarták vinni katonának épp.

Így 25 év elteltével csak töredezett képek maradtak meg abból a három napból. Ahogy Ungváron, a Munkácsi utcán barátom kocsijával megyünk a KMKSZ irodája felé, és hátunk mögött kifordulnak a laktanyából a lövészpáncélosok. Az iroda, ahol összegyűltünk, bár nem igazán tudta senki, mi a teendő. Az addigra már Budapestre, a Nemzetközi Előkészítő Intézettbe felvett diákoknak útlevelet kellett gyorsan csináltatni, és barátunk Géza kocsijával átdobni Magyarországra. Ő nemcsak lelkész, hanem parlamenti képviselő is volt, jól jött a diplomata útlevél. Három napig ingázott Ungvár és Nyíregy között. Mi a legjobb barátommal utolsóként akartunk lépni, végül nem került sor rá. 19 évesen nem igazán fél az ember napokig, inkább izgatott voltam így visszanézve, a nagybetűs történelem zajlott, és én láttam!

Advertisement

A KMKSZ elnöke, Fodó Sándor főleg a Megyei Tanácsban volt, ami folyamatosan ülésezett. A főtitkár, aki könyveket írt a GULAG-ról, azzal vigasztalt mindenkit, hogy majd a vagonban tart túlélési szemináriumot. Máig nem tudom biztosan, de emlékeim szerint Ungvár városi tanácsa ítélte el a katonai juntát másodikként a SzU összes városa közül, rögtön Leningrád után.

Aztán egyszercsak végetért az egész, a puccsisták Kína felé menekültek, de hiába. Ma már tudjuk, hogy Gorbacsov, Jelcin és Nazarbajev utolsó próbálkozását temették el a GKCS puccsal, hogy megmentsenek valamit a Szovjetunióból, CCP néven, Független Köztársaságok Szövetségeként. Igaz, a három balti állam és Grúzia már az ő terveikben sem szerepelt tagként. Azon az augusztus 20-án írták volna alá, Nazarbajev lett volna a miniszterelnök, Gorbacsov indult volna az elnöki székért, Jelcin pedig Oroszország elnöke akart lenni. Szét akarták zavarni az addigi kormányt, különösen az erőszakszervezetek reformja volt fontos, hisz a vilniuszi és tbiliszi véres események után valamit tenni kellett velük. Ezt tudták meg Krjucskov KGB főnök és társai, a miniszterelnök, az alelnök, a belügyminiszter stb., így léptek.

A SzU jóval hamarabb megszűnt így, mint bárki gondolta volna, napokon belül kimondák a függetlenségüket a kaukázusi államok, Ukrajna, Moldávia, Belarusz, pár hónappal később az ázsiai tagköztársaságok is.

Akiket leültettek a bizottsági tagok közül hazaárulásért (volt aki öngyilkos lett), már 1994-ben amnesztiát kaptak. Krucskov, a főkolompos, később a fiatal és energikus FSZB főnök, bizonyos Vlagyimir Putyin tanácsadója lett, és annak elnöki beiktatásán koccintott Putyinnal, sokak szerint azért, mert mégiscsak sikerült a puccs, csak később.

PS: Ma az a helyzet, hogy azon polgári áldozatok emlékére nem lehet összegyűlni Moszkvában a Novij Arbaton, ahol lelőtték őket, az emlékezésre engedélyt csak jó messze kaptak a szervezők.

Advertisement