Valami hihetetlen interjút hozott le az orosz Novaja Gazeta. Donyeckben beszélgetett az újságírójuk, Pavel Kanyigin a DNR hadügyminiszter-helyettesével, aki korábban csata sci-fik írásával foglalkozott. Nem fogok rendszert csinálni belőle, de ez az „ezoterikus" interjú megérte a vesződést, ezt le kellett fordítanom. Érzékeltetendő, milyen világlátású, habitusú emberek lehetnek vezetői a dél-kelet ukrajnai „államoknak".

A Donyecki Népköztársaság hadügyminiszter-helyettese, Fedor Berezin:

Nálunk kezdődik Novorosszijában, és Oroszországban folytatódik

A Novaja Gazeta interjúja egy tiszttel, sci-fi íróval, aki a Donbasszban „harci internacionálét" és „1936 Spanyolországát" akarja megteremteni.

Advertisement

Sztrelkov legközelebbi munkatársával, barátjával és a DNR hadügyminiszter-helyettesével Donyeck valószínűleg egyetlen nyitva tartó kávézójában találkoztunk. Éjjel-nappal működik, nem törődve a kijárási tilalommal – minden este ezeknél az asztaloknál gyűlnek össze a fegyveres „dnristák". Enni-inni ide járnak az el nem ismert kormányzat tagjai is.

A kávézó neve Havana Banana, a logóján Kuba zászlaja van Che Guevarával. A szeparatisták megszerették a helyet, azt mondják, épp emiatt. A miniszterhelyettes egy erősen sötétített ablakú mikrobusszal, fegyveresek kíséretében érkezik, akik azonnal biztosítják a kávézó egyik sarkát.

- Fedor Dmitrijevics, kezdésnek kommentálja Sztrelkov-Girkin lemondását.

- Erről nem mondok semmit. Forduljanak Borodajhoz, én nem vagyok Borodaj.

- Tehát Igor Ivanovics (Sztrelkov) lemondott?

-Ezt a kérdést nem kommentálom. Bármi másról - tessék!

- Ön fogja helyettesíteni?

- Viccel? Kis ember vagyok én ehhez ebben a mátrixban.

- Az interneten, közösségi oldalakon írták, hogy megsebesült.

- Kutya hazugság! Az internet, egy nagy szemétdomb, mi, maga nem tudja ezt? Semminek sem szabad hinni. Csak a saját szemünknek, amit magad láttál, és azt is kétkedéssel. Minden ami úgy tűnik, mintha látnánk, lehet hogy csak programhiba, bug a mátrixban, érti - nullák és egyesek.

-Nem értem, Fedor Dmitrijevics. Már másodszor valamilyen mátrixról beszél.

- És maga nem ismeri a fogalmat?

- A film?

- Hu, például a film. Mi az elv? Mi mindannyian nem létezünk, csak programok vagyunk. Maga nem érti, vagy mi? No, hát éppen keresi a ceruzáját – az előbb még az orra előtt volt, most meg nincs. Keresi az egész házban. Majd – hopp – a füle mögött találja. Pedig nem volt ott. Nos, ez a mátrix, programhiba. A programozó beavatkozott, visszarakta a ceruzát, csak hogy ne idegeskedjen, és továbbra is azt gondolja, hogy él.

Advertisement

- Rendben, mondjuk. De mikor látta legutóbb Igor Ivanovicsot? Rég nem jelent meg emberek előtt.

- Miért kellene emberek előtt mutatkoznia? Ezt ő amúgy sem csinálta.

- Ön legalább felhívná. Nem nagy dolog…

- Na még ez is. Nem fogok senkit felhívni.

- Ahogy akarja.

- Lehet, hogy nincs is semmiféle Igor Ivanovics valójában.

- Mit ért az alatt, hogy „nincs"?

- A szó közvetlen értelmében! Mondtam már – lehet, hogy mindez csak a mátrix, és mindannyian programok vagyunk, valaki által megírva korábban. Lehet, hogy ebben a mátrixban élünk.

- Tehát, Igor Ivanovics lehet hogy nem is létezett a valóságban?

-Hát senki sem létezett. Mi sem vagyunk valójában. Csak a mátrix. Maga él, gondolja, hogy minden rendben. Issza a kávéját per pillanat. És az nincs. Nem létezik kávé.

- A Donyecki Köztársaság sem létezik?

- Na várjon csak! Én az egész világól beszéltem.

- Ennyi munkát fektetett a DNR-be, és az nem létezik?

- A Donyecki Népköztársaság létezni fog. A mi programhibánk nem történt meg, korán lenne még a számunkra. Látja, az eszement ukrán kormányzat bombáz mindent sorban. Miért csinálják ezt? Azért, mert rettegnek, szorítja őket a határidő.

- Milyen határidő?

-Határidő, érted? A belső feszültség nő. Mindjárt összedől az ukrán rendszer, a saját mátrixuk. Ezért kell nekik gyorsan megoldani, mielőbb lecsillapítani itt mindent, hogy azt mondhassák (a Nyugatnak): „Minden rendben nálunk, adjatok kölcsön!" Tehát, náluk Kijevben hamarosan összedől minden, nekünk meg csak egy kicsit kell még kitartani, és ők összeomlanak maguktól. Harcolni sem kell, a lényeg, ülni a fedezékben, és várni.

- De az ukrán hadsereg támad épp, amíg maguk ülnek.

- Mert nézze, mindenki körös-körül csak ül, issza a sört, és senki sem akar harcolni.

- Maga a saját harcosairól beszél? Ön azonnal meggyőzheti őket.

-Nem róluk beszélek most. Azokról beszélek, akik a díványon ülnek, otthon. A civilekről, akik nem akarják megvédeni a saját országukat. Lám, ma meghaltak ártatlan emberek, magam is utánanéztem: egy rakás vér, az ukrán katonák lövik a várost, az emberek halnak, azért, mert a férfiak, donyeckiak nem mennek védeni a hazát.

- Melyik hazát, Fedor Dmitrijevics?

- A saját hazájukat: mi itt születtünk, én itt születtem, Donyeckben. Mi nemzeti-felszabadító háborút vívunk, az orosz népét. Az orosz népét.

- És akkor hol van a hazája?

- Miért szakít félbe?

-Érdekel, mit nevez hazájának.

-Na, vegyük például a Szovjetunió határait – valahogy így. Hozzávetőlegesen. Nekünk oroszoknak saját karakterünk van, természetünk, saját értékeink, minekünk együtt kell élni mindünknek. Nem kell idegen standardokat átvenni, ne piszkáljanak, és senkit sem bántunk. Az orosz ember békeszerető, amíg ki nem kezdenek vele. Mindig így volt. Mi magunktól senkihez sem nyúlunk.

- Akkor a harcosai miért lőtték szét Mandirkinoban az ukrán katonák autóbuszát? Meghalt hét ember. Elfoghatták volna őket, mint hadifoglyokat. (Az eset augusztus 14-én történt Donyeck határán. - szerk.)

- Mit gondol erről? Volt már blok-poszton?

- Voltam, nem egyszer.

- És hogy vannak felszerelve ott az emberek? Megmondom én – nem túl jól. Ki mivel. És ilyen feltételek mellett szabályosan harcba kell lépniük a jól felszerelt zsoldosokkal, akik sisakban, nyugati kevlar-ruhákban harcolnak? Ha nekünk is lenne ilyen, ha? Nemrég megvizsgáltam egy ilyen golyóálló mellényt. A golyók csak lepattannak róla – tink, tink. Nekünk ilyenünk van? Ezért van jogunk elsőként tüzet nyitni. Foglyokat ejteni csak akkor lehet, ha hatalmas túlerőd van. Én nem voltam ott, ebben a konkrét szituációban, de megmondom, hogy ezek csak az élet apró dolgai adott esetben. No nem apró, persze, hiszen végül is minden élet – egy ember élete – a legnagyobb érték. De ez háború, érti? Mit akar, háborút áldozatok nélkül?

- Nem akarunk háborút.

- Olyan nincs.

- Fedor Dmitrijevics, Ön egy másik világ embere. Most is elszólta magát „egy ember élete – a legnagyobb érték". Miért harcol?

Advertisement

- Igen, de én tiszt vagyok! Ez a szakmám! (1981-ben fejezte be a légvédelem felsőoktatási intézményét Engelszben. - szerk.) Elsősorban én a hazám patriótája vagyok, érti? Megvannak a magam kulturális, hogyismondjam, prioritásaim, és így tovább. Ha engem beszorítottak a sarokba, és rákényszerítenek, hogy vagy meghalok, vagy elfogadjak érthetetlen szabályokat, akkor én harcolok. Aztán meglátjuk. Legalább nem szégyellem magam. A csata elfogadva, még ha elvész is, de ebben az esetben nyerünk, persze.

- De Ön miért? Ön könyveket írt, scifit, és végül turbórealizmus.

- Ez a személyes harcom. És mindenki a milíciánkból így gondolja. Az ember elfogadta a kihívást, nem üldögél a bokrokban sört iszogatva, hanem kiállt és elfogadta! Meghal vagy sem – nem fontos. Többségében itt mindenki helyi, más országra nem támadtunk. Igen, van egy bizonyos mennyiségű külföldi, de kevesen. Én internacionálét akarok itt létrehozni, 1936 Spanyolországát! Hogy minden progresszív ország nekünk segítsen, és együtt harcoljunk a kontrák ellen. Azaz a nyugati intervenció ellen. Így is lesz – higgye csak el.

- Mely országoknak kellene segítenie?

- És a köztársasági Spanyolországnak ki segített?

- Például amerikaiak, franciák. Azt akarja, hogy amerikaiak segítsenek maguknak?

- Ők is eljönnek. Mit gondol, Amerikában nincs saját progresszív osztály? A súlyok változnak, az emberek kijózanodnak.

- Rendben. Szerettem volna megkérdezni a tárgyalásokról…

- Milyen tárgyalások? Tárgyalni csak erő pozícióból lehet. Bár, a feltétel nélküli megadását Kijevnek most is hajlandóak vagyunk elfogadni. De addig harcolni fogunk, és a mi nemzeti-felszabadító háborúnk győzni fog.

- A DNR kockáztatja a teljes izolációt, a pária régió szerepét.

- Én már mondtam: először harci internacionálét akarunk létrehozni. Minden progresszív erő velünk lesz, és velünk kénytelenek lesznek számolni. És még több: itt gyúl majd ki a láng! Győzünk mi – és a győzelem tovább lép majd, mindenhová, ahol most megaláztatás és igazságtalanság van…

- Hová megy? Megint fel Washingtonra?

- Gondolkodjon mélyebben! Nem Kijevbe, nem Washingtonba, nem Párizsba. Van két hozzáállás: haladás mindenkinek, és haladás a kiválasztottaknak. Mi a haladásért mindenkinek akarunk harcolni, és ezért is fogunk harcolni. A haladás a kiválasztottaknak – ez nekünk nem felel meg, ilyen világban már éltünk.

Advertisement

- Fedor Dmitrijevics, az emberek különbözőképp fogják fel a haladást. Újra rákényszeríteni a világra a saját látásmódot? Az ukránok már döntöttek a maguk nevében.

- Ők úgy döntöttek, hogy a haladásuk azok rovására lesz, akiket kisebbségeknek neveznek. Ezt hívjuk úgy, hogy „progresszió a kiválasztottaknak". „Mi azt csinálunk, amit akarunk, a többieknek lábhoz, hagy dolgozzanak ránk". Így tárgyalnak!

- Ők közös házról beszélnek.

-Ismerjük mi ezt a közös házat. Egyiknek milliárdok, a másiknak semmi, és egy házban élnek.

- De Oroszországban, ahová úgy igyekeznek, mindez még rosszabb.

- Oroszországban is elkezdődik a rendszer átépítése (peresztrojka), meglátja. Nálunk, Novorosszijában kezdődik, folytatódik Oroszországban. Az ország az áttörés pontján van, a zuhanásból az emelkedés felé.

- Ezt hogy?

- Ezt így – eddig zuhant-zuhant, és most megfordul a mozgás. Lehet, Novorosszija hatással lesz rá, a jó irányba, és Oroszországban is haladás lesz mindenki számára. Mi így gondoljuk, bízunk benne.

Advertisement

- A 30-as években is arról beszéltek, hogy fejlődés mindenkinek – és végül mennyi áldozat lett.

- Mert az rossz volt? Lelőtték a bűnözőket- hát ez rossz? Én is le akarom őket lőni.

- Bűnözőket lőttek le?

- Azt akarja mondani, hogy nem? Nem voltak bűnözők?

- Áldozatul estek százezrek, semmiben nem bűnösök, nem?

- Honnan tudja? Ki mondta ezt?

- Olvassa el a GULAG „emlékkönyveit".

- Szolzsenyicin – az is egyfajta igazság. De ez a kritérium – „semmi sem oly drága, mint egy gyerek könnye" – nekünk nem felel meg. Egész birodalmak dőltek össze ezért a könnycseppért. Tehát azért helyeslem a repressziókat, mert el lett érve a cél, és a következő generáció már figyelemreméltó eredményt kapott.

Advertisement

Persze, rossz az, hogy meghaltak ártatlanok. De abban a helyzetben, amiben az ország 1937-ben volt, más variáció nem létezett – csak a teljes megsemmisítése az állam ellenségeinek. Ugyanaz most is, győznünk kell, vagy minket megsemmisítenek.

- Győznek, és megint elkezdik a repressziókat?

- A kollektív célok magasabbak az egyéni céloknál – ennyi. És egyes civilizációk úgy döntöttek, hogy a saját civilizációjuk fontosabb és jobb a többinél, és elkezdték azok megsemmisítését és erőforrásaik elvételét. Mint Afrikában, amiből negyedik világot csináltak, amely zuhan a semmibe, és senki nem akar segíteni, és nem is fog.

Advertisement

- Kérdezni akartam a szabad piacról és a demokráciáról, de most, valószínűleg nem fogok.

- És mi az a demokrácia? Maga is érti, hogy a jogok nem egyenlőek. Ez mind csak szócséplés. Demokrácia annak, akinek milliárdjai vannak, a maradéknak - semmi. A 90-es években temették az országot, kivitték a természeti kincseket nyíltan, és más országok gazdagodtak rajtunk. Csak az agyelszívás trilliónyi kárt okozott. Trillió dollár.

- Most Oroszország trilliókat keres az olaj eladásával. De gazdagodni csak – ahogy Ön mondja – a kiválasztottak gazdagodnak.

- Belemélyedünk a nüanszokba, és én nem erről beszélek.

- Hogyhogy nem arról? Lehet hogy mielőtt a szomszédhoz mászunk be, megérné előbb foglalkozni a „progressziót mindenkinek" témával otthon?

Advertisement

- Senki nem engedi meg Oroszországnak, hogy a fejlődéssel foglalkozzon, ha nem oldjuk meg a mi belső problémáinkat. De hát Oroszország számára Ukrajna – ez belső és egyben külső probléma is. A Nyugat támad, érti? Vissza kell verni, és ez a harc zajlik most Novorosszijában. Ezért támogatja a juntát az USA, a románok…

- És mi van Sztrelkovval?

- Minden rendben. Nemrég láttam, hamarosan visszatér.

- Miért távozott?

- Na de Pavel, mi miről beszélünk, általában, vagy konkrétumokról? Vagy maga így csendben rá akar venni, hogy beszéljek?

- Úgy érzem, nélkülem is egész jól beszélt.

-De hát ez csak hiba a mátrixban, mi, magával és velem együtt valójában nem létezünk.