Nyilvánosságra hozta szeptember 6-án késő este az EBESZ a Minszki Jegyzőkönyvet, amelynek aláírói - és ez fontos, nézzük meg magát a dokumentumot - Heidi Tagliavini EBESZ követ, Zurabov mint Oroszország ukrajnai nagykövete, Kucsma mint Ukrajna második elnöke és Zaharcsenkó és Plotnickij állampolgárok írtak alá.

Már önmagában az aláírók státusza is sokatmondó, ukrán részről egy nyugdíjas, "Novorosszija" részéről két hivatalos státusz nélküli jóember szignózta.

Advertisement

Hogy mi valósul meg belőle az jó kérdés, és talán a kávézacc vagy a madarak röpte vagy egyéb jóstechnikák segíthetnek a válaszban. Meglehetősen szkeptikus mindenki - én is - hisz láttunk már szerződéseket és jegyzőkönyveket aláírni (gondoljunk csak a Budapesti Memorandumra), aztán azokat megszegni. Ám tegyük fel, hogy ez most komoly, az igazi felek betartatják a másodlagos résztvevőkkel, és megvalósul a felvázolt menetrend.

Érdekes kérdés, miért nem orosz vagy ukrán részről került ki a szöveg? Az orosz állami média már jóelőre telikürtölte az étert és a netet, hogy "nyugati vélemények szerint Putyin nagy győzelme a Minszki Jegyzőköny." Nyilván fontos volt ezt hangsúlyozni, mielőtt a szöveg kikerül, mert utána már bajos. Ukrán részről az lehetett az indok, hogy ne tegyenek keresztbe a Kreml arcvesztését minimalizáló erőfeszítéseknek.

Advertisement

A szöveg tűzszünetet rendel el (már megszegték amúgy, hisz Moszkva értékelése szerint a békésen eltévedt Gradjaikra rátámadt Mariupol városa), valamint az EBESZ megfigyelőinek kirendelését a fegyvernyugvás ellenőrzésére, amnesztiát, fogolycserét.

Majd jönnek az érdekesebb pontok. A 3. pont szerint törvény elfogadására kötelezi az ukrán felet "A helyi önkormányzatok ideiglenes rendjéről a Donyecki és Luganszki megyék egyes járásaiban" ("О временном порядке местного самоуправления в отдельных районах Донецкой и Луганской областей"). Ez a vége a DNR-LNR létének, mert ismerjük el, a helyi önkormányzatok ideiglenes státusza bizonyos járásaiban a két megyének, amit egy ukrán törvény szabályoz, hát ez nem a szuverenitásról szól. És nem is föderalizációról, amelyben blokkolni tudná valamely föderációs jogalany a kijevi parlament lépéseit (pl. akár a NATO csatlakozást). Nem is beszélve arról, hogy az ideiglenes rendet szabályzó törvényt ahogyan meghozhatja a Rada, úgy módosíthatja is később, vagy hatályon kívül helyezheti.

További pontok szabályozzák, hogy az ukrán-orosz államhatáron az EBESZ misszió felügyelete alatt állandó megfigyelő misszió indul, és biztonsági zónákat kell kialakítani. Amennyiben ez megvalósulna, az a két miniköztársaság halála. Nyilván katonai utánpótlás nélkül végük.

A 10. pont még tovább megy. Ezen pont alapján ki kell vonni Ukrajna területéről az összes törvénytelen fegyveres egységet, katonai hardvert és szintúgy az összes harcost és zsoldost. Mivel az ukrán ügyészség szerint a Donyecki Népköztársaság és a Luganszki Népköztársaság ab ovo terrorista szerveződések, így valamennyi alakulatuk és fegyveres csoportjuk (amelyeket többé-kevésbé ellenőriznek) törvénytelennek minősülnek. A határőrizetről szóló 4-es pont fényében az orosz támogatás nélkül maradó fegyvereseknek két választásuk marad: távozni az Oroszországi Föderációba, vagy hősi halált halni.

Amennyiben ezt a tervet végrehajtják (ami azért többesélyes), mi lehet a következménye?

Az eredeti terve az "Orosz tavasz"-nak az volt, hogy létrehozzák orosz vazallusállamként Novorossziját, ami a donyecki, luganszki, harkovi, zaporozsjei, dnyepropetrovszki, herszoni, nyikolajevi és odesszai megyékre terjedt volna ki. 230 ezer négyzetkilométeren (nagyobb terület, mint Ausztria, Csehország és Szlovákia), tengeri kijárattal, nagy kikötőkkel, iparvárosok hadiiparral, természeti kincsekkel. Más szóval, Ukraja tengertől elzárt elmaradott agrároszágként élhetett volna a megmaradt területen. Ennek a tervnek ebben a formában befellegzett.

Advertisement

Később már csak a Mini-Novorosszijáról (hívjuk mondjuk Nanorosszijának) lehetett szó, egy kis körbezárt terület, ami a donyecki, luganszki, zaporozsjei és herszoni megyék bizonyos járásaiból állt volna, mintegy 350 km hosszúságban az orosz határ mentén, majd tovább a Perekopi-földszorosig, biztosítandó a Krím szárazföldi ellátását az orosz félnek. Ebből 20-30 km-t sikerült elfoglalni, Mariupol keleti elővárosáig.

A Minszki Jegyzőkönyv szerint a "külön státuszú" terület mintegy 5%-a a mítikus Novorosszijának, 2%-a Ukrajna területének, egy teljesen életképtelen, mintegy 160 km hosszú és 75 km széles földsáv. Viszont így is kétszerese a Dnyeszter-menti Köztársaságnak, hatalmas városokkal és azok agglomerációjával. Ki fogja etetni a lakosságot, ki fogja - és miből - helyreállítani a lerombolt infrastruktúrát? Ez továbbra is nagy kérdés marad.

És arra a kérdésre, amit most sokan feltesznek Lembergtől Harkovig, hogy "miért halt meg annyi hazafi" - van válasz. Azért, hogy így az egész ország nem vált "különleges státuszú járások" halmazává.