A legjobb külföldi filmnek járó Arany glóbuszt kapott a Leviathán c. orosz film. Nomeg jelölték Oscar-ra is.

Kultúrhír, lapozzunk. Nade Oroszországban ennek csak úgy örülni önmagában nem lehet ám, mindig van de. Egyrészt országos kampányt indítottak bizonyos egyházközeli pravoszláv aktivisták, hogy tiltsák be a filmet.

Advertisement

A Murmanszk megyei kormányzóasszony kiadta az ukázt, hogy ne vetítsék a mozik, mivel a film "sötét színekben festi le az orosz északot". A sajtóosztálya ezt azóta cáfolta, a mozik tulajdonosai viszont biztos ami biztos - nem akarván a kormányzóval gondot- levették műsorról. A filmről jó kritikát írt a Cink.hu-n Gazda Albert, érdemes elolvasni annak is, aki nem látta, meg annak is, aki látta.

Szóval az alaptónus tényleg sötét, reménytelenség és vodka, erőszak és adminisztratív nyomás, Szaltikov-Scsedrin és Gogol ha beülnének a nézőtérre, csak megértően bólogatnának, hogy semmi nem változott, vannak örök témák.

Érdekes a története a Teriberka nevű falu volt polgármesterének (az adminisztráció vezetője) viszont, ahol a film jeleneteit forgatták. A falu mintegy száz kilométerre fekszik Murmanszktól, és a legközelebbi hely a városhoz, ahol a nyílt tenger egyszerű halandónak megközelíthető. Murmanszk egy mély öbölben fekszik, a Teriberkáig terjedő tengerpart pedig zárt övezet, katonai bázisok, szögesdrót, lezárás, hadikikötők.

A történet a következő. Volt egyszer egy halászhajó kapitány, úgy hívták, hogy Valerij Jarancev. Híresség volt ott a távoli északon, mert egyszer a Spitzbergáknál halászat kapcsán konfliktusba keveredett a norvég flottával. Annak ellenére, hogy tüzet nyitottak a hajójára, sikerült Murmanszkig elhajóznia, fedélzetén norvég katonai inspektorokkal, ami miatt túszejtéssel is meggyanusították. A kapitány többször kért segítséget az orosz haditengerészettől, de lerázták, mondván túl viharos a tenger - mindeközben a norvég flottát ez nem zavarta. Murmanszkba érve egyből őrizetbe vette az FSzB, megfosztották kapitányi rangjától. A tengerjogi nemzetközi bíróságon pedig megnyerte az ügyet, mivel a Spitzbergák vizei nemzetközi területnek számítanak, így jogosan halászhatott ott. A tűzparancsot kiadó norvég admirális személyesen kért bocsánatot hős kapitányunktól.

Advertisement

Nos, ezek után beperelte a norvég államot pár millió dollárra. Belépett a kommunista pártba, és elindult a helyi választásokon Teriberkában, amit ismert jól kapitány korából. Meg is nyerte azt.

Az volt a terve, hogy új életet lehel a tipikusan szétesett, haldokló kis halászfaluba, különösen, ha sikerül megnyernie a pert, és majd jól befekteti a pénzt helyben. A lakosok, halászok és tengerészek szentül hitték, hogy felvirágozhat így rozsdaverte kis hazájuk, de hát az államnak időnként mások a tervei.

Úgy esett, hogy Medvegyev (akkor épp elnök) meg kívánta látogatni ezt a mindentől elhagyott szegletét a Murmanszki megyének, mégpedig azért, hogy meggyőződjön a helyszín alkalmasságáról a Gazprom új gáztermináljának építéséhez. Az exkapitány polgármester nem volt alkalmas fogadni a magasrangú vendéget, mivel nagyon más tervei voltak a falucska jövőjét illetően, nem elbontást és terminálépítést képzelt el ott. Ezért napok alatt elmozdították a helyéről, és a Gazprom projektjét támogató ember került a helyére. Hősünk fogadkozott, hogy küzdeni fog a "Teriberka hajó vízen maradásáért", de az elsüllyedt mint a Kurszk. Terminál azóta sem épült, az exkapitányt eltávolították, maradt a reménytelenül válló vakulatú falu és csendben rozsdásodó hajók, és egy film, aminek a története illik ebbe a tájba.

A Meduza.io lehozott pár képet a faluról: https://meduza.io/galleries/2015…