2014 tavasza Kelet-Európában forró volt. Kiderült, hogy az öröknek hitt határok nem stabilak, hogy lehetséges, hogy egy államtól területet szerezzen egy másik.

Aljakszandr Rihoravics Lukasenka

Hogy a háború lehet hibrid háború is. Hogy Oroszország a kis vazallusai létrehozásán kívül (Abházia, Pridnyesztrovje, Dél-Oszétia) annexióra is hajlandó. Hogy az ENSZ, EBESZ, a többi nemzetközi szervezet tehetetlen, nem tudják megállítani diplomáciai eszközökkel az impérium önjelölt örököseit. S ha nem állítják meg, akkor van rá esély, hogy továbbmegy. A vér íze, ugye. A tovább most épp Donyeckben és Luganszkban van, de ki tudja, mi a következő lépése a Kremlnek.

Advertisement

A Balti államok a NATO tagjai, elképzelhető egy Észtország elleni művelet, a Narvai Orosz Népköztársaság kikiáltásával, de nagy a kockázata. Lettországban úgyszintén.

További lehetőségként marad Kazahsztán, ahol az ország keleti részén jelentős orosz etnikum él, na és az amúgy is de fakto protektorátus Belarusz. Elképzelhetetlen?

Talán. Ukrajna elképzelhetetlen volt? Persze.

Vegyük sorra röviden, pontonként, milyen előfeltételei voltak a krími és donbasszi kalandnak Ukrajnában.

Euromaidan Kijevben

A hatalom cseréje, és ezzel együtt a szövetségi rendszerben beállt változás. Az Eurázsiai szövetség elleni fellépése és az EU-hoz való közeledés követelése volt az Euromajdan egyik alapmotívuma. Mikor megbukott a Janukovics féle rezsim, maradt egy gyenge ország, szétesett struktúrákkal, hadsereggel, belüggyel (ráadásul teli orosz vagy szimpatizáns tisztekkel). Ezt a Kreml nem fogadta el, és a katonák fiókjaiban nyilván rég lapuló tervek (minden esetre ilyenek mindig készülnek, mindenhol) aktái előkerültek, elindult a hibrid háború.

A katonai bázisok és nem ellenőrzött határok jelenléte. A kiinduló pontja vagy felvonulási területe az orosz erőknek a Krím volt. Ahol saját katonai bázisai voltak a Fekete-tengeri Flottának, a "zöld emberek" innen rajzottak ki.

Krími ukrán laktanya

A teljesen átjárható határ tovább könnyítette a feladatot, így az ellenállni képtelen ukrán erők hamar laktanyáik fogságában találták magukat. Mivel szerződéses alapon voltak a félszigeten az orosz flotta és a tengerészgyalogság egységei, csak azt kellett hajtogatni, hogy nem lépték át a maximális létszámra vonatkozó határt (ellenőrizni meg ugye egy magyar vezetésű EBESZ tiszti csoport próbálta ezt, csak nem engedték őket be a Krímre), Putyinnak azt kellett nyilatkoznia, hogy orosz katonák nem vesznek részt a lázadásban. Persze ugyanolyan természetességgel nyilatkozta utólag, hogy ők voltak, meg osztogatott kitüntetéseket az akcióért, de ez már más kérdés.

Advertisement

Helyi lakosság. Sokáig lehet vitatkozni azon, mekkora része támogatta az orosz kalandot a Donbasszban, vagy pláne a Krímen. Az oroszok által bemondott 90% vagy a Kijev féle 40%. Mindenesetre tömegesen nem álltak ki az emberek az ukrán hatalom védelmében, legalábbis nem annyian, ami komolyabban zavarta volna a megszállókat. Magyarázható részben az orosz etnikumuak arányával, a lakosság passzivitásával, a szovjet éra iránti mindent megszépítő nosztalgiával, az orosz propaganda hatásával, ami a népesség nagy részének alacsony iskolázottsági fokával (főleg a donbasszi iparvidéken) kombinálva célt ért.

Ötödik hadoszlop jelenléte. Szeparatizmus még akkor is lehetséges, ha nincsenek többségben egy adott területen azok, akik árulóvá válnának. Persze, ha van elég szerveződés, amelyeket a határon túlról finanszíroznak, ha kell kiképeznek, támogatnak.

Az Orosz Nemzeti Egység csapata Donyeckben

Főleg félkatonai szervezetek. Az "Orosz világnak" sok helyt vannak ilyen szervezetei, az ukrán Dél-Keleten is ezek játszották a főszerepet az események elején (állami épületek elfoglalása, blokk-posztok felállítása, stb.). Olyanok mint az Orosz Egység, az Oplot, Orosz Nemzeti Egység, DNR, kozák atamánok bandái, stb.

A hatalom és a "big business" hozzáállása. Két évtizeden át játszottak rá a helyi oligarchák mind a Krímen, mind Donbasszban arra, hogy a jónép ne érezze magát igazán Ukrajnában, illetve külön státuszt követeljen. Kifizetődő volt ez. Rinat Ahmetov, Ukrajna korábban leggazdagabb embere az események elején komoly szerepet játszott abban, hogy meginduljanak a tiltakozások Kijev ellen. Mintegy biztosítékként, hogy zsarolhatja a Donbassz státuszával Kijevet, annak érdekében, hogy ne nyúljanak az érdekeltségeihez, ne korlátozzák a hatalmát a saját szemétdombján, Donyeckben. Aztán ez túlnőtt rajta, és ma birodalma romokban. Ne áss vermet, ugye. A Krímen kisebb formátumú helyi erős emberek hasonló megfontolások által vezetve álltak be az orosz zászlók alá.

Az erőszakszervezetek tagjai jelentős részben, sőt túlnyomó többségben álltak át a két régióban. Mind a tiszti, mind a legénységi állomány. Elsősorban a rendőrség, a belügyi csapatok, a Berkut személyi állománya fordított köpönyeget - őket érinthette volna egy esetleges átvilágítás leginkább, volt is okuk félni a felelősségre vonástól, ismerve az erőszakszervezetekben dúló korrupció és önkény mértékét. Ráadásul etnikailag javarészt oroszok voltak ezekben a szervezetekben a SzU idejétől kezdve többségben, és a családi hagyományok sokszor folytatódtak.

Lássuk, ez alapján hogy állnak a dolgok Belaruszban.

Tüntetés Minszkben 2010-ben.

Lehetséges-e 2015-ben az Europloscsa (Европлошча)? (A ploscsa-tér.) 2006-ban és 2010-ben a tüntetésekre Minszkben az emberek az elcsalt választások miatt mentek ki. Jövőre elnökválasztások lesznek. Persze, sokminden változott azóta. A háromnál több ember gyülekezésének tilalma már rég él, a KGB csírájában csinál ki minden ellenzékieskedő csoportot. A belorusz polgár gyakorlatilag egy nevet sem tudhat, aki alternatívája lenne Lukasenkának. AZ IISEPS felmérése szerint októberben 45% támogatta a Batykát (Lukasenka). Ez az adat 2010-ben 53%-os volt. A lakosságnak választási lehetősége nincs, ellenzéki vezérek nincsenek, a KGB figyel és büntet.

Advertisement

Viszont minden megváltozhat egy egyszerú oknál fogva. "It's the economy, stupid". 2014 szeptemberére az infláció 13%-os volt, a belarusz rubel árfolyama esik, az árak emelkednek. Az ország gazdasága nagyon szorosan függ az orosz gazdaságtól (a Nyugattól gyakorlatilag el van vágva - szankciók). Oroszországban pedig ugye az olajár esik, a rubel árfolyam zuhan, az infláció magas, szankciók és önszankciók ártanak, egyszóval nem az a virágzó almafaág. Ennek fényében a gazdasági okoknál fogva az, hogy egyszer kimegy a nép a terekre, reális.

Egy másik forgatókönyv szerint, amikor az Orosz Föderációban elmúlik a krími eufória, és beüt úgy igazán a gazdasági másnaposság, akkor újabb kis "győzelemhozó háborúval" tovább éltethető a rendszer. Ukrajnában továbbmenni sok halottat, sok pénzt, nagy háborút jelent. De ha egy kis vér nélküli győzelem a lá Krím lehetséges Belaruszban? Az orosz titkosszolgálatok akár maguk is szervezhetnek egy kis lázadást, aminek a leverésére aztán be lehet vonulni. Lukasenka ugyan régi partner, működteti a protektorátust, de mostanság elég sokszor nem igazodik. Először a két grúziai kváziállamocskát nem ismerte el, majd a Krím annektálását bírálta, a DNR és LNR létét vonta kétségbe. A napokban kitört egy kis vámháború Belarusz és Oroszország között, az átcsomagolt európai árúk (minszki garnéla, meg parmezán, lazac és egyebek ugye) és azon szállítmányok kapcsán, melyek tranzitként Kazahsztánba indultak, és soha nem érkeztek meg. Elvesztek valahol Oroszországban. A Bácko komolyan begorombult, szőnyeg szélére állította a minszki orosz követet, meg nyilatkozgatott erőseket. Szóval, ha "véletlenül" megbukik, helyettesíteni kevésbé önjáró helytartóval mindig lehet.

Akárhogy is, az egyik előfeltétel valamilyen népi lázadás, Majdan - illetve itt Ploscsa, polgári tiltakozás.

Szövetségi ország, katonai bázisok és a határ hiánya. Belorusz és az Orosz Föderáció 1997-ben létrehoztak egy ún. Szövetségi államot, amit 2000-től Belorusz és Oroszország Szövetsége néven emlegetnek. Tehát határok sehol, jogalap beavatkozásra viszont van. Ha valaha kozák önkéntesek indulnak el Grodnó vagy Breszt felé, nincs útlevélvizsgálat.

Orosz bázisok Belaruszban

Jelenleg két orosz katonai bázis van a kis ország területén, jövőre még egy légibázist hoznak létre. A három támaszpont lefedi gyakorlatilag Fehéroroszország egész területét. A krími tapasztalatok alapján az egész terület válhat a félszigetté, "kedves zöld emberek" megjelenése esetén.

Advertisement

Fehéroroszok. Az ország lakosainak 84%-a belorusznak tartja magát, 7% orosznak, 3% lengyelnek. Nincsenek tömbben élő kisebbségek, nincs oroszlakta vidék. Viszont mindenki oroszajkú. És mentálisan a nagy többség sokban hasonlít a Donbassz lakóira. Szovjet nosztalgia, stabilitás mindenekelőtt, félelem a nyugati életviteltől, erődszindróma. Az orosz TV-adókat nézik, a propaganda ott is hat. A fiatalabbak, internethasználók talán nem oly mértékben befolyásoltak mint a nép többsége. Amely igazolotnak látja a krími annexiót és szimpatizál a donbasszi lázadókkal. Az, hogy mekkora része támogatna egy orosz rezsimet, és mekkora része a lakosságnak venné elő a nagyapák tapasztalatát, és vonulna az erdőkbe-mocsarakba partizánkodni, nehéz lenne megítélni. A nagy többség valószínüleg a túlélésre játszana. Az IISEPS ebben a kérdésben szeptemberben végzett felmérést, az arányok ilyenek:

Nyugati Rusz. Azok, akik segítenének egy orosz megszállás esetén a keleti szomszéd csapatainak vannak Fehéroroszországban is. Nem oly sokan, de elegen egy donbasszi szcenárióhoz. Elsősorban a "hármasegység" hívei, akik szerint a belorusz és az ukrán csak az orosz nép szubetnoszai. Őket korábban nyugati ruszoknak hívták, és ők Belaruszt Nyugat-Rusznak. Jópár ilyen patrióta szövetség, szervezet létezik, amelyek most az elnököt támogatják. Amint azonban a Bácka elfordul ettől a vonaltól, konfliktusba kerül minden oroszok elnökével neadjisten, ezek a csoportok a nagy keleti testvért fogják szolgálni. A "Fiatal Rusz", az "Orosz Ház", nacionál-bolsevikok, kozák szervezetek és sokan mások fordulhatnak el Lukasenkától, ha kenyértörésre kerül sor a Kremllel. Ezek legális vagy féllegális csoportok. Az Orosz Nemzeti egység és hasonló russzo-fasiszta szerveződéseket a 2000-es évek elején felszámolta a KGB. Legális státuszuk azonban szükség esetén semmiben sem zavarhat, ha kell.

Advertisement

Erőszakszervezetek. Úgy alakult, hogy a fegyveres testületek parancsnokainak jelentős része a "kékszemúek köztársaságában" nem Belarusz szülötte. A belügyminiszter, Sunevics luganszki. A hadügyminiszter (Ravkov) évtizedekig Moszkvában élt, a korábbi hadügyminiszter Dnyepropetrovszk szülöttje. A vezérkar főnöke Belokonyev az orosz távol-keletről jött. A hadügyminiszter helyettesei Brjanszkból és Magdanból szaármaztak Minszkbe.

A rendkívüli helyzetek minisztere, Vascsenkó a Komi Köztársaságból (RF) származik. Jelenleg a KGB, a határőrség és a vámosok parancsnokai beloruszok csak.

Big business. A köztársaság gazdaságilag az orosz gazdaságtól függ. Gáz, olaj onnan jön, a termékek oda mennek, máshová nem is tudnak. A helyi oligarchák (akik Lukasenka "védelmét" élvezik, ott másképp nem megy) mind az orosz kapcsolatoktól függnek. A leggazdagabb, Peftyijev- az ukrajnai Berdjanszkból - EU szankciók alatt. A hadi projektekkel is ő foglalkozik. A második, Csizs cégei Beloruszban, és persze Oroszországban aktívak. Még egy szereplő, Tapuzidisz, a napfényes Abháziából a dohánykirály, és hipermarket lánca Fehéroroszországon kívül még - na hol? - Oroszországban van.

Advertisement

És hogy akkor lehet-e a következő Belarusz? Elvileg igen, lehet. Ha Putyin va bankra megy, és mentendő ami menthető, győztes háborúcskát akar olyan ellenséggel szemben, akit nem véd meg semmilyen módon a Nyugat. Ha nincs ilyen helyzet, amíg Minszk úgy bokázik, ahogy Moszkva fütyül - még ha néha a Bácko berzenkedik is - fölösleges. Belarusz ki van szolgáltatva gazdaságilag. Gyakorlatilag tekinthetjük úgy is, hogy a kékszeműek köztársasága már benne van a föderációban. Amint a Kreml elvágja a tápláló csöveket, Fehéroroszországnak amúgy is vége.

Az Euromajdan nem hivatalos himnuszát éneklő belarusz együttestől, a Ljapisz Trubeckijtól pedig jöjjön levezetésül egy kis fehérorosz zene: