A cím lopott, Vaszilij Akszjonov "Krím sziget" c. regénye ihlette. Még 1979-ben írta, de Oroszországban csak 1990-ben jelent meg.

A regény társadalmi sci-fi, antiutópia. A regénybeli Krím szigetet, amelyet egy szoros választ el a szárazföldtől, az 1920-as polgárháború idején az angolok megvédik a Vörös Hadseregtől, a területen nyugati típusú, demokratikus orosz állam jött létre. Szimferopol, a regényben korszerű nagyváros, nagyszerű infrastruktúrával, orosz Hong-Kong mintegy. Egyszercsak a krími oroszok között elterjed az a gondolat, hogy egyesülni kell a Szovjetunióval. A Közös Sors Szövetsége nevű párt kampányol az ötlet mellett.

Advertisement

A párt vezére gyakran jár Moszkvában, barátai vannak és szeretője. Úgy dönt, hogy bármi módon, de el kell érnie a sziget beleolvadását a történelmi hazába, az újraegyesülést a Nagy Földdel. A szovjet kormány a párt támogatására katonai akciót kezd, A szigeten katasztrófa: pusztulnak az emberek, vége a gazdaságnak, az infrastruktúrának, a szabadságnak.

Olvassátok, tanulságos. Akszjonov egyébként is zseniális író volt.

Így az év végére "szigetebb" lett a Krím félsziget, mint a polgárháború óta valaha, amikor Wrangel báró fehér tisztjei álltak szemben a szorosban a Vörös Hadsereg szkíta típusú sapkás komisszárjaival.

Advertisement

Az év nagy részét immár orosz közigazgatás alatt töltő terület gondjait előre is lehetett sejteni.

Vajon Moszkvában nem tudták, hogy a teljes mezőgazdaság a Dnyeper vizétől függ, amit csatornán keresztül kap a Krím? Nem tudták, hogy az áramellátása a szárazföldtől függ, és így télidőben a sokórás áramszünetek hossza csak attól függ, hogy Kijev mikor kapcsolja vissza az áramot? Nem volt világos, hogy a teljes közlekedési hálózat Ukrajna felé alakult ki, és teljes összeomlás várja, ha mint most, Ukrajna leállítja a vasúti- és közúti közlekedést? Miután a nemzetközi szankciók miatt a légiközlekedés csak Oroszországra korlátozódik, és többé idegen zászlók alatt hajózó hajók sem kötnek ki Jalta vagy Jevpatorija kikötőjében. A kercsi szorosban a viharok miatt a kompközlekedés most is, mint gyakran, épp szünetel.

Nem rémlett a Kremlben senkinek, hogy teljes pénzügyi blokád jöhet el, megszűnik a Visa és Mastercard kártyák kiszolgálása az annektált területen, hogy nagybankok (pláne külföldiek) nem mernek ott működni? Hogy az infrastruktúrális projektekbe nem száll be senki? Csak azok a kisebb bankok nyitottak fiókot, amelyeknek már úgyis mindegy, rajta vannak a szankciós listán.

Nem tudták, hogy a sokszor beharangozott kercsi hídra nincs pénz? Alagútra sincs, semmire. Akszjonov (az ún. miniszterelnök, nem az író) most azt nyilatkozta, hogy a híd építéséhez a nemzetküzi egyezmények miatt Kijev beleegyezése kell, emiatt nem épül meg az összekötő vasúti és közúti híd. Érdekes, a megszálláshoz nem kellett Ukrajna beleegyezése, a híd építéséhez kellene vajon?

Ezek persze költői kérdések voltak. Lehet, tudták, sejtették, kiszámolták. De aki a döntést hozta, ezt leseperte az asztalról. Nem az számított, hogyan fog élni kétmillió ember ott egy gazdasági fekete lyukban, hanem az, hogy hogyan hat a közvéleménykutatási adatokra a többi 140 millió körében a döntés.

Hát így várja a "Krím sziget" az új évet, a Vologdából hozott fenyőfa alatt ilyen ajándékokkal.