Ha újságíró lennék, ami hálistennek nem vagyok, és az orosz „humanitárius konvoj" sorsáról kellene írnom elemzést az utóbbi pár napban, el kellene ismernem, hogy nem vagyok a pályára való, és megírnám inkább a felmondólevelem.

Kreml: Viszünk humanitárius segítséget – makarónit, cukrot, sót, aszpirint, pelenkákat. Fogadják!

Advertisement

Kijev: Na elmentek ti a f..ra, ismerjük a segítőkészségeteket! Megoldjuk magunk is.

Kreml: De tényleg Pampersek, így görbüljünk meg!

Kijev: Pampersek? Ok, de csak nemzetközi szervezetek kontrolljával.

Kreml: Na jó, persze. Megijesztettétek seggel a sünt.

És elindult. Három nap alatt nem ért a határra, ehelyett tucatnyi újságíró és megfigyelő szeme láttára belép Ukrajnába egy nagy rakás páncélozott jármű, meg tank és miegyéb.

Kijev: Azta! Mindenki látta?

NATO: Láttuk. Ez új.

EU: Igen, láttuk, bameg!

Cameron: Én például aggódok. Ide nekem az orosz nagykövetet!

Orosz nagykövet Londonban: Na hagyjatok békén, én hogy jövök ehhez, mi közöm nekem!

Orosz hadügyminisztérium: Semmit nem küldtünk, hazudtok bameg!

Donyecki Népköztársaság: Mindent megkaptunk, köszönjük szépen, Vlagyimir Vlagyimirovics!

Na, ezt elemezze, akinek hat anyja van, és ebből kettő Rosztovban bártáncosnő.