Szvetlána Alekszijevics belorusz írónő kapta idén az irodalmi Nobel Díjat.

Az indoklás szerint változatos munkásságáért – azért az emlékműért, amit a szenvedésnek és bátorságnak emelt napjainkban. Ajánlok egy magyar nyelvű interjút vele.

Advertisement

Azonnal elkezdődött a polémia a díj körül, hisz eleve egy magát belarusznak valló írónő kapta, aki félig ukrán, de oroszul alkot. A mai Ivano-Frankovszkban (Sztanyiszlav korábban) született Galíciában, Minszkben él. Valamiért a hivatalos és hivatalos-közeli Moszkva úgy gondolja, hogy köze van a díjhoz, miközben úgy gondolnánk, hogy ha egy szomszédos ország alkotója kapta, aki ráadásul oroszul ír, annak örülni kellene. Nos, nem.

A díjat eddig megkapó oroszajkú művészek sorsa soha nem volt egyszerű. Az első orosz Ivan Alekszejevics Bunyin volt 1933, de ő ekkor már Provance-ban élt, Grasse-ban. A polgárháborúban a fehérekkel szimpatizált, előbb Odesszába költözött, s az utolsó hajók egyikén távozott, mielőtt a vörösök elfoglalták a várost.

Borisz Paszternaknak vissza kellett utasítania a díjat, kizárták az írószövetségből, belső emigrációnak hívták akkoriban, 1958-ban azt, ami ezután várta. Mihail Solohové az egyetlen sikertörténet, őt 1965-ben ismerték el a Csendes Donért, őt a Párt is sztárolta. Alekszandr Szolzsenyicint megfosztották állampolgárságától, és kiutasították az országból, Joszip Brodszkijt pedig már korábban emigrációba kényszerítették, így az USA polgáraként kapott Nobelt 1987-ben.

Advertisement

Alekszijevics kap hideget- meleget, amiben valószínűleg nem csak irodalmi munkássága – az 1937-es nagy terror feldolgozása, a Második Világháború, az afganisztáni kaland és csernobil témájának feszegetése - játszik szerepet, hanem aktuálisabb témákról kifejtett véleménye is.

Ezekből a megszólalásaiból szemezgetek most.

Az életről Németországban

„Most Berlinben élek, és mit látok az ablakból? Reggelente a németek, egymás után elmennek az ablak alatt a zacskóikkal, és építik az országot. Hogy? Áll ott több szeméttározó, egyikbe az üveget, a másikba a műanyagot, a harmadikba a szerves anyagot kell kidobni. Ők a rend és felelősség azon emberei, akik nem a tereken fejezik ki ezt, hanem a saját udvarukban, családjukban, házukban. Munkába járnak, és ha érdekeiket sértik, megszervezik magukat, hogy megoldják a problémáikat. A hatalom olyan lesz, mint amilyenek mi vagyunk.”

Rosszijszkaja Gazeta, 2009 február

„Sokat találkozok az olvasóimmal Európában, a német publikum például más, nagyon komoly kérdéseket tesz fel a politikai élet felépítéséről. Nálunk meg a politikai élet – csak ok a csúfolódásra.

Vedomosztyi, 2013 október

A hazaköltözésről

„”Azért tértem haza, mert hallanom kell a „saját” embereinket. Én- a fül embere vagyok. A könyveim akkor élnek, ha azt adják, amit hallok, amit elmesélnek, a közvetítő nélküli dialógus eszközei ebben a közegben. A hatalom úgy tesz, mintha nem lennék, mintha nem költöztem volna haza.”

Deutsche Welle. 2013 novembere

Az orosz médiákról

„Azért, amit ma az orosz médiákban az újságírók művelnek – egyszerűen bíróság elé kellene állniuk. Amit Európáról, a Donbasszról, az ukránokról mondanak… De nem csak ez a baj. A lényeg az, hogy a nép is ezt akarja hallani. Beszélhetünk a kollektív Putyinról, hisz Putyin ott ül minden oroszban.

Hartyija’97, 2015 május

„Olvastam egy ismert moszkvai újságírónőtől – nem fogom megnevezni- hogy ezt leírta: „Egy férfi akinek pénze van –különleges férfi, különleges illat, különleges minden.” Elképzeltem, hogy ilyesmit publikál egy európai kiadványban. Másnapra nem lenne munkája, senki nem fogna vele kezet.”

Afisa, 2015 október

Az érthetetlen és ijesztő Oroszországról

„Amikor az a mitológia, amit felajánlottak elterjedt – a nép megszólalt. És amit mondott, azt szörnyülködéssel hallgattuk. Azt hittük, ez a rab-mentalitás eltűnt, de lehet, hogy csak egy vékony kulturális rétegben tűnt el, a nép mélyrétegeiben semmi nem változott. Az emberek nem értették meg, mi történt. Utazgattam Oroszországban, láttam, hogy az autókon ilyen feliratok vannak: „Obama-köcsög”, „Feltámadhatna Sztálin”. Mercededest vezet az ember, és a kocsijára az van írva: „Fel Berlinre!”. Olvasod, és szörnyülködsz.”

Izvesztyija, 2015 október

„Ez természetesen Weimari komplexus.Ez a komplexus él. Oroszországot nem szabad sokáig elnyomni- ez veszélyes. A megalázás évei, amelyeket átélt Oroszország nem múltak el nyomtalanul. A rugó visszarúg. És így rúgott vissza. És ebben még közrejátszik az orosz karakter, amit igazán senki sem ért.”

Meduza, 2015 szeptember

„Nekünk az orosz nacionalizmussal van dolgunk, ami veszélyes. Nagyon sajnálom, hogy tehetséges embereket is megfertőz, mint például Prilepin. Tehetséges emberek, de nem lehet tudni, hová viszi el őket a nacionalizmus, mivel fog ez végződni. Már ijesztő csak beszélgetni is emberekkel. Csak azt bizonygatják, hogy „a Krím a miénk”, „Donbassz a miénk” és „Odesszát igazságtalanul adtuk oda”. És ezek különböző emberek. A 86%-nyi támogatója Putyinnak- ez valós szám. Hisz sokan az oroszok közül egyszerűen elhallgattak. Félnek, mint mi, akik e körül a hatalmas Oroszország körül élünk.”

Nasa Nyiva, 2015 július

A politikusokról

„Én nem hiszek a politikusoknak többé. Azt hiszem, maguk sem tudják, miben hisznek. Abban fognak hinni, ami éppen akkor használ valamilyen konkrét cél elérésében. Nem hiszek sem Putyinnak, sem Lukasenkonak. A mi vidékeinken nem szabad hinni politikusnak, ilyen totalitáriusoknak meg pláne. Látjuk, hogy átöltözött katonák vannak Ukrajnában. És Putyin néz a világ arcába, és azt mondja, hogy nincsenek. Azt mondta, hogy a Krímen sem voltak.

Az európaiaknak is nehéz minket megérteni. Nekem úgy tűnik, Obama és Európa nagyon okosan viselkednek. Lám, Lukasenko azt mondja, hogy ezek gyenge politikusok. Ezek a politikusok olyan közösséget képviselnek, amely egyáltalán nem akar csizmát húzni, gépkarabélyt venni a kezébe és elindulni ki tudja hová. Szeretnek élni, és tudnak élni. Egészen más értékrendjük van. Semmiféle katona nem mondhatja nekik, mint nemrég Gracsev, hogy a mi fiaink mosollyal az arcukon haltak meg Csecsenföldön. Ilyet csak olyan ember mondhat, aki kimászott valami barrikád mögül, ahol az egész életét töltötte.

Radio Szvoboda, 2014 április

Az “Orosz világról”

„Én a belorusz világ emberének tartom magam, a belorusz érzések emberének, az orosz kultúra emberének, aki sokáig élt a világban, és aki kozmopolitának számít. Bennem mindez együtt van. A jóságos orosz világot, a humánus orosz világot, azt a világot, amely előtt a mai napig meghajol mindenki – az irodalom, a balett, a zene világát – igen, ezt a világot szeretem. De Berija, Sztálin, Putyin, Sojgu világát nem, ez nem az én világom.”

Nasa Nyiva, 2015 október