Voltak-e tervei Moszkvának Janukovics bukására?

A Novaja Gazeta nevű moszkvai újág megjelentetett egy birtokába került dokumentumot, amely Janukovics ukrán ex-elnök utolsó napjaiban tekinti át az ukrajnai helyzetet, és terveket tartalmaz, milyen teendői vannak Oroszországnak a szomszédos államban.

Fő érdekessége, hogy a „Büszkeség forradalma" ekkor még nem győzött Kijevben, még Putyin szövetségese az elnök, még ha trónja és arany wc-keféje inog is. Már ekkor kialakulnak a kontúrjai a későbbi orosz beavatkozásnak, igaz még csak papíron.

Advertisement

A lap oknyomozó újságírói szerint ez a dokumentum február 4. és február 12. között eljutott az orosz elnöki adminisztrációhoz.

Az újság úgy véli, az akciótervet Konsztantyin Malofejev „pravoszláv oligarcha" környezetében írták meg, az ő személyes részvételével. Malofejev korábbi alkalmazottja volt Igor Girkin/Sztrelkov, aki egy időben a Donyecki Népköztársaság hadügyminiszterének hívta magát és Alexandr Borodaj is, aki pedig a DNR miniszterelnöke címmel dicsekedett, távozásáig. Malofejev a kialakuló válság elején, a krími eseményektől kezdve "elvitte a balhét", így könnyebb volt a Kremlnek mosnia kezeit.

Advertisement

Az irat azzal kezdi, hogy Janukovics és környezete nagyon gyors ütemben veszíti el a hatalmát, és az EU és az USA „geopolitikai intrikába" kezdett annak érdekében, hogy felosszák Ukrajnát, és részeit beléptessék az EU-ba. Mindeközben a volt ukrán elnököt „alacsony morális szintű, gyenge akaratú" figurának írják le.

Három hatalmi tényezőt vesznek figyelembe a szerzők Kijevben: Janukovics és köre, a legális ellenzék és azok támogató oligarchái, valamint a Majdan mozgalom, amelyet szerintük nem ellenőriz a legális ellenzék, annak vezérei futball-ultrák és bűnözők, a brit és lengyel titkosszolgálat pedig mozgatja a szálakat a háttérben.

Leszögezik, hogy Janukovics rezsimje menthetetlen és semmilyen orosz támogatás nem tarthatja fenn, ezért más útra kell lépnie Moszkvának, pragmatikus Ukrajna-politikát kialakítania.

Donyeck

Az irat alapján Oroszországnak kötelessége beavatkoznia annak érdekében, hogy ne veszítse el egyrészt az ukrán gázpiacot, valamint a gázvezetékek feletti ellenőrzést, melyek Európába vezetnek. Mivel - folytatják a szerzők - ez hatalmas veszélyt jelent a Gazpromra, s így a teljes orosz gazdaságra is.

Ezt elkerülendő a keleti és déli megyékben olyan mozgalmak létrehozásáról szól a dokumentum, amelyek fellépnek az ország föderalizációjáért, majd belépésükért a Vámunióba, végül a teljes egyesülésért Oroszországgal.

Áttekintve a lehetőségeket, elsősorban a Krímet említik a szerzők, ahol a szeparatista folyamatoknak már megvan a bázisa, majd Harkov környékét, Luganszk, Zaporozsje, Nyikolajevszk, Dnyepropetrovszk megyéit, kisebb eséllyel pedig a Herszoni és Odesszai régiót említik. Kihagyják a Szumi megyét, mivel ott a választók nagy tömegben Tyimosenkó Batykivscsina pártját támogatják, és Donyecket, mivel azt Ahmetov és körének hűbérbirtokának tekintik, akit - azzal, hogy elvesztheti bázisát ott - nem akarnának ellenséggé tenni.

Luganszk

A fent leírt szcenárió esetén a veszélyeket elbagatellizálják a szerzők, viszont felhoznak egy rakás pozitívumot, ami erősítheti Oroszországot:

Advertisement

Új demográfiai tartalékokhoz jut a Kreml, helyettesítheti az eddigi vendégmunkásokat Közép-Ázsiából szláv gazdasági bevándorlókkal, akiknek a képzettsége is jóval magasabb, mint a jelenlegi „gasztarbajtereké".

Kelet-Ukrajna ipari potenciálja, üzemei majd az orosz gazdaság GDP-jét növelik, és a haditechnikai gyárak termelésével könnyebb lesz a hadsereg modernizálása.

A korábbiakban említett gázvezetékek birtoklása.

És a legfontosabb, az Oroszországi Föderáció körül kialakult "integrációs tér" megnövekszik, és geopolitikailag visszakapja a Kreml Kelet- és Közép-Európában a korábban elvesztett vezető szerepét.

Advertisement

A továbbiakban a PR módszerekről és arról ír a dokumentum, milyen eszközökkel kell elérni, hogy Moszkva tettei olyan színben tűnjenek fel, mintha csak és kizárólag válaszolnia kellene a kihívásokra, ezzel teremtve morális alapot.

A terv röviden tehát:

  • a célrégiókban oroszpárti megmozdulásokat szervezni, amelyek elítélik a központi hatalmat
  • hangsúlyozni, hogy ezek az emberek nem akarnak a „Majdan túszai" lenni
  • ezen mozgalmaknak „politikai legitimitást" és „erkölcsi jogalapot" kölcsönözni médiaháttérrel
  • elérni, hogy egyszerűsödjön a népszavazásokra vonatkozó ukrán törvénykezés, az utcai akciók segítségével többek között
  • következő fázisban föderalizációt, sőt akár konföderalizációt kell a tüntetőknek követelniük
  • a Krím és a dél-keleti régiók Vámunióba való belépését hirdetni, akár Kijev nélkül, annak ellenére is
  • „legitim" és „becsületes" referendumok lebonyolítása az önrendelkezésről, majd egyesülésükről Oroszországgal
  • aktív PR támogatása ezen törekvéseknek mind az ukrán, mind az orosz médiákban.

Az irat nem tartalmaz semmit Novorosszijáról, az „Orosz Világról", az „oroszajkúak védelméről", „Orosz Tavaszról" – csak hidegvérű gazdasági és geopolitikai céltételezés.

A szentpétervári Televizor együttes Gazprombajter c. száma: