A hadifoglyok előbb-utóbb hazatérnek, de mi várja majd őket?

Advertisement

Április 19-én Porosenko ukrán elnök bejelentette, hogy sikerült egyeztetnie Putyin orosz elnökkel Nagyezsda Szavcsenko főhadnagy „kiszabadításának algoritmusát”. Az államfők telefonos beszélgetése rögtön azután történt meg, hogy egy kijevi bíróság az orosz állampolgárságú Jevgenyij Jerofejevet és Alekszandr Alekszandrovot 13 és 14 év börtönbüntetésre ítélte. A hírek szerint a két fél abban egyezett meg, hogy úgymond „csomagban”zajlik le majd a csere (jópár ukrán állampolgárt tartanak még fogva Oroszországban, és Ukrajnában is biztos akad még „eltévedt önkéntes”). Úgy tűnik, a Kremlnek mégsem kell annyira a fegyverkereskedő és a narkócsempész. Május végére várható elmozdulás az ügyben, amikor a két orosz katona ítélete jogerőre emelkedik. Az ügyvédjük bejelentette, hogy nem fellebbez a kijevi verdikt ellen.

Így gyakorlatilag eldöntött kérdésnek látszik, hogy a fogolycsere lezajlik. Az orosz katonák neveit most már hallani Putyintól, Valentyina Matvijenkó házelnöktől, és az elnök sajtótitkárától. Már csak várni kell.

Advertisement

A közvélemény is felkészült a fogolycserére Oroszországban. Összeszorított foggal, de részletesen beszámolnak már az állami TV-csatornák is Alekszandrovról és Jerofejevről. A nekik szentelt hírekben véletlen és vétlen orosz polgároknak állítják be őket, akik bajba kerültek – hogy bármi közük lenne a GRU-hoz, az csak az ukrán fél hazugságaként említődik meg, ha egyáltalán. És amennyiben, akkor az is, hogy az orosz vezérkar kiadott egy igazolást, amit az ukrán bíróságon be is mutattak, miszerint a két fogoly már korábban leszerelt a GRU Szpecnaztól.

Alekszandrov és Jerofejev a tárgyalásukon

A propaganda az propaganda, de az, hogy Alekszandrovról és Jerofejevről hosszú idő után végre beszél az orosz TV – már jó jel a további sorsukra nézve. Ha továbbra is csend venné körül az ügyüket, akkor az azt jelentené, hogy egyáltalán nem érdekli a hivatalos Moszkvát mi lesz velük. Valami megváltozott, és az, hogy a népnek beszélnek legalább arról, hogy szörnyű igazságtalanság és politikai ügy az elítélésük – annak a jele, hogy készítik fel a lakosságot, ne lepődjön meg amikor kicserélik Szavcsenkora őket.

Szavcsenkoról is beszélnek, és róla is összeszorított szájjal. Arról már nincs szó, mint korábban, hogy átkozzák mint két orosz újságíró gyilkosát. Futólag említik, hogy 22 évre ítélte egy provinciális bíróság, de annál több szó esik arról, hogyan várják otthon a főhadnagynőt, hogy Porosenko felajánlotta, hogy a magángépét küldi érte, hogy parlamenti szék várja, stb.

Sponsored

Mintha nem lett vona a háború, nem lettek volna „népköztársaságok”, a kölcsönös átkozódás, gyűlölet és kifolyt vér. Mintha ez egy félreértés lenne, véletlen - két orosz ukrán börtönben, egy ukrán orosz börtönben, banális tévedés, de majd a két elnök jól helyreteszi a dolgokat, megbeszélik, és Nagyazsda Szavcsenko hazautazik Kijevbe, Alekszandrov és Jerofejev meg hazamegy Oroszországba.

Ügyük hasonlóságáról és különbözőségéről sok szót leírtam már az elmúlt hónapokban, mindhármukat idegen földön, a helyi büntetőtörvénykönyv alapján ítélték el, mintha közönséges helyi bűnözők lennének, nem pedig hadifoglyok egy valódi háborúban. Vagy hogy az orosz felderítőket Ukrajna területén fogták el, és Nagyezsdát is, csak az ő esetében ez a saját országa volt, és elrabolták, átvitték a határon.

Advertisement

Advertisement

Mindazonáltal Szavcsenkot várja a parlamenti szék, és mindenképpen egy érdekes politikai jövő, míg a két orosz tisztet legfeljebb valami TV-műsor kétperces bevágásában fogjuk látni interjút adni: „Hogy érzi magát? – Minden rendben, kiválóan!” Aztán eltűnnek valahová, miután írásba adják, miről is nem beszélhetnek a továbbiakban. Tulajdonképpen lehetnének akár ők is parlamenti képviselők, szavazva azon törvénymódosításra, amely megengedi az új Nacgvargyijának a tömegbe lövést, Kobzon és Valujev mellett igazán elférnének. Hisz már híres emberek, akik komoly nehézségeken mentek keresztül. Hősöket csinálni belőlük nagyon egyszerű lenne, pár talk-show megjelenés, pár hírblokk róluk, és voilá!

De már most látszik, hogy ez nem fog megtörténni. A baj az, hogy annak a szüzsének a hősei, amit Oroszország már most el akar felejteni. Nem volt semmiféle háború, Novorosszija sem volt, még a leegyszerűsített propagandisztikus verzió, miszerint ők ketten leszereltek, és önkéntesként elmentek a luganszki szeparatista milíciába harcolni sem elfogadható, mert a Kreml nem akarja fölöslegesen emlegetni az orosz önkénteseket, a valódi önkénteseket sem, nemcsak azokat, akik úgymond hiretelen leszereltek a katonai egységüktől.

Két verziója, értelmezése volt a Kelet-Ukrajnai konfliktusnak. Az egyik szerint egy kis, szabadságszerető ország, megpróbálván szabadulni a szomszédos birodalom öleléséből példa nélküli (hibrid) agresszióval volt kénytelen szembesülni, de kitartott, ellenállt, és nem hagyta magát megtörni. A másik verzió szerint Ukrajnában a hatalmat fasiszták ragadták magukhoz, de két megye lakói egyedül belső parancsra fegyvert fogtak, és képesek voltak kiállni azon jogukért, hogy úgy éljenek, ahogy akarnak.

Advertisement

Mindkét szüzsének komoly hiányosságai vannak (mint mindennek ami fekete-fehér), de az első, az ukrán verzió életképesebbnek bizonyult, míg a második, orosz verziót ma már nem lehet komolyan venni. Ezért vált Szavcsenko otthon hőssé, afféla ukrán Jeanne d’Arc-á, míg az orosz tisztek soha nem lesznek hősök otthon.

Nagyezsda meg tudja magyarázni magának is, a népének is, hogy mit is csinált abban a háborúban, miért harcolt és miért ölt, Alekszandrovnak és Jerofejevnek nincsenek válaszai. Maguk számára sem, és senki más számára. Mit csináltak ott? -Semmit. Miért voltak ott? Semmiért. Miért lőttek ukrán katonákra? -Csak. Mi az életed értelme? – Egyszer kicseréltek Nagyezsda Szavcsenkora, és más semmi...