Oroszországban augusztus 6-án életbe lép Putyin rendelete, miszerint a „kontraszankciók” alá eső élelmiszert az orosz határon meg kell semmisíteni.

Ugye úgy volt, hogy sok-sok ország a krími annexió és a donbasszi hibrid háború kapcsán egy sor, egyre keményedő szankciót vezetett be az Oroszországi Föderáció cégei és polgárai ellen. Erre mintegy aszimmetrikus válaszként Moszkva megtiltotta egy rakás élelmiszer, stb. bevitelét az országba. Peszkov elnöki szóvivő 620.000 dolláros Richard Mille órája, vagy a Vertuk, arany iPhone-ok, a Bentley-k és Mercedesek nem estek tiltás alá, de hát ezek ilyen antiszankciók.

Advertisement

Persze azért ha van kereslet, megteremtődik valahogy a kínálat is, és holmi adminisztratív szabályok Kelet-Európában nem állíthatják meg a fogyasztani vágyó egyszeri polgárt. Márpedig az orosz polgárok fizetőképes része az elmúlt 15 év alatt hozzászokott, hogy finomat egyen. Így jelent meg a polcokon a belorusz garnéla és kazah libamáj. Átcímkézés, hamis papírok, csempészet, ahogy kell azt.

Most új szintre lépett az élelmiszer kontra-embargó. Az elnöki rendelet szerint meg kell semmisíteni a csempészet tárgyát, már a határokon. És ha bejutnak, akkor benn az országban is. Az nem világos számomra, hogy a szupermarketeket és gourmet boltokat sajtkommandók és szalámibrigádok fogják ellenőrizni majd, vagy a kormányzat a nagy hagyományokkal bíró állampolgári öntevékenységre (feljelentés) számít-e, de mindegy is.

Advertisement

Persze biztos vagyok benne, hogy mindent meg lehet oldani a vám, a Rosszelhoznadzor és a Roszpotrebnagzor csinovnyikaival megfelelő ellentételezés fejében.

Eszembe jut erről egy régi történet. Jevgenyij Csicsvarkin orosz üzletember volt, a leggazdagabb 35 év alatti orosz, a Jevroszety mobiltelefon viszonteladó hálózat tulajdonosa. Ma Londonban él, és hobbiból luxus borszaküzletet vezet. A problémái a hatalommal úgy kezdődtek, hogy a vám lefoglalta a cégének egy telefonszállítmányát, úgy 100 millió dollár értékben. A vámosok szerint csempészáru volt. Csicsvarkin nyilvánosságra hozta a dokumentumokat, miszerint legálisan hozta be az országba a szállítmányt. Ekkor felmerült az a gyanúja a fináncoknak, hogy ezek a telefonok hamisítványok. A gyártók (Motorola, Nokia, stb.) igazolták hogy valódiak. Még nem ért véget az eljárás, a telefonokat már úgymond megsemmisítették, mivel a mikrohullámú sugárzásuk magasabb volt, mint a megengedett. Így a Jevroszety nem jutott hozzájuk. Viszont a „megsemmisített” készülékek IMEI számai megjelentek a hálózatban. Csicsvarkin botrányt csapott, de felelős nem lett, ellene viszont elindult pár büntetőügy, és egy év múlva egy barátja kocsijának a csomagtartójában utazva kerülte el a letartóztatást, és távozott az Egyesült Királyságba. Cégét áron alul ugyan, de sikerült még eladnia előtte. Ja, igaz, politizált is, ez már csak hab a tortán.

Szóval úgyis akad majd jószívű vámos, akit meg lehet győzni, hogy a nemlétező belarusz tengerből van az a homár. Hogy mi az értelme jó minőségű kaja elégetésének, nem tudom. Ugyanis már bejelentkeztek a mobil krematóriumokat üzemeltető cégek a feladatra, eszerint égetni kell.

Sok orosz fel van háborodva, hogy a leningrádi blokádot és éhséget (részben) túlélő család sarjaként Putyin hogy képes ilyen rendeletet jóváhagyni. 185 ezer aláírás már össze is gyűlt a szabály ellen. Miért nem inkább árvaházaknak, öregotthonoknak, kórházaknak szállítják el a lefoglalt embargószegő élelmet egy olyan országban, ahol 20% a hivatalos szegénységi küszöb alatt élők aránya?

Most képzeljük el, hogy egy magyar gyártó legyártja a mittomén, sajtot. Eladja a nagykereskedőnek. A kereskedő maga nem fog nekiállni hamis belarusz vagy kazah vagy moldáv papírokat gyártani, nem fogja megpróbálni helyismeret és ismeretség híján átvinni az orosz határon a cuccot. Azt csak a helyi csempész témában járatos üzletember vagy cég fogja megtenni, amelyik szépen megveszi az árut a nagykereskedőtől, abban bízva, hogy majd otthon eladhatja egy bolthálózatnak. Azaz ki jár rosszul? Hát nem az EU-s vagy épp japán vagy ausztrál gyártó és nagykereskedő.

Oleg Kasin orosz újságírónak van egy nagyon konspirológiai ihletésű magyarázata.

Szolzsenyicin regényében, a Pokol tornácában van egy jelenet, mikor a rabokat „Kenyér” és „Hús” feliratú teherautókban szállítjákaz orosz fővárosban a teherpályaudvarokra, útban a lágerek felé, és a francia Liberatión újság tudósítója boldogan írja jegyzetfüzetében, hogy lám, hogy javul Moszkva lakóinak ellátása, hisz mennyi ilyen teherautó halad az utakon. Persze ez regény, és hát akkor még nem is létezett a Liberatión. Fene tudja, voltak-e ilyen autók. De a köztudatban benne van, hogy igen. Ez a veszélye a jó regényeknek.

2012-ben a kubányi Krimszkben hatalmas árvíz volt. A Magnit nevű szupermarket-lánc logós hűtőkocsijai részt vettek az áldozatok szállításában, azaz mobil hűtőkamrákként üzemeltek. Ez nem volt titok, a kórházak udvarán álltak a kamionok, és a hozzátartozók odabenn, a hűtött részen azonosították a holttesteket. Azóta is sokaknak a Magnet kamionjait látva nem feltétlenül az jut eszébe, hogy csak halat vagy húst visznek.

Advertisement

Ez volt a bevezető, és elértünk Kasin elméletének lényegéhez. Képzeljük el, ahogy Oroszország európai határai mentén égetik a bűnös Nyugat termékeit, a parmezánt, sonkát, miegymást. Pétervárnál a finn határon, Pszkovnál az észt, Kalinyingrádnál a lengyel határon állnak a vámnál a kocsisorok, és kicsit odébb a mobil krematóriumokból dől a zsíros fekete füst. És most képzeljük el ezt az ukrán határon, az egyik kikiáltott népköztársaság által ellenőrzött szakaszon. Ahol már eddig is láttak többször ilyen mobil krematóriumokat, az elmúlt másfél év alatt. Milyen füst lesz az? A „híres” luganszki feta, vagy a donyecki osztriga füstje?

Oleg Kasin szerint ennél kitalálni sem lehet jobb álcázást, ha valamelyik csinovnyiknak az a feladata, hogy eltüntesse a nyomait az odaát elesett „önkénteseknek” vagy „múlt héten leszerelt” orosz katonáknak.

Horrorisztikus, nemde?