Figyelmeztetés. Nehogy valaki komolyan vegye az alábbiakat, ez most a színtiszta konteó-gyártás esete, csak a konteó kedvéért.

Amikor Alexander Rahr a könyvének azt a címet adta, hogy “Egy német a Kremlben”, sokan gondolták, hogy ez csak egy metafora. De minden metaforában van egy kis igazság. Itt is.

Mert a valódi pétervári Vologya Putyint a Stasi tisztjei egy szép napon megfojtották vörös selyemzsinórral, mikor egy informátorral találkozott Drezdában és kicserélték a saját emberükre. Azért hogy a KGB terveit jelentse az NDK állambiztonságának. Markus Wolf ezt az akciót tartotta a legbrilliánsabb húzásának, de nem értesítette róla sem Honeckert, sem Erich Mielkét. Wolfnak saját ember kellett, aki csak hozzá hűséges.

Advertisement

Ahogy visszatért a Szovjetunióba a Stasi fedett tisztje, a dolgai egyre jobbra fordultak, hisz karrierjében segítette a Stasi főnöke is.

És akkor egyszer csak váratlanul ledőlt a berlini fal, és ezzel együtt vége lett a Stasinak, az NDK-nak, és a reménynek a nyugodt nyugdíjas évekre és az új Trabant-kiutalásra. Tisztünk egy idegen országban találta magát, esztelen emberek között, akik elárulták az ő szocialista hazáját, eladták azt Bonn-nak.

Wolf, akivel utoljára 1991 elején találkozott a Stasi egyik konspirációs lakásában az épp átneveződő Leningrád egyik zsákutcájában, rábízta a feladatot, az utolsót. Álljon bosszút. Az országnak, amelyik elárulta az NDK-t, ugyanarra a sorsa kell jutnia. Pont.

Advertisement

A Szovjetunióval gyorsan és könnyen végeztek. De Oroszország... Oroszországgal sehogy sem tudtak zöldágra vergődni. Hogy szétverje Oroszországot, az elnökévé kellett válnia. És még ez sem volt elég.

Ekkor elkezdett konfliktusokat kitalálni Wolf legjobb embere. Kicsiben kezdte, határon belül, Csecsnyával, majd emelte a tétet Grúziával, folytatta Ukrajnával, és elérkeztünk Törökországig. Folyton keresi azt a jéghegyet, aminek futva az Oroszország nevű hajó léket kap, és végre elsüllyed.

Szegény főhősünknek egyre nehezebb a dolga. Öregszik, lassan elfelejt orosz kifejezéseket, véletlenül leleplezi magát. Tessék, használja Ankarával kapcsolatban a „kés a hátba”kifejezést. Ami a Dolchstoßlegende, híres német politikai terminus, amire még a drezdai általános iskola történelemóráiról emlékszik. Ezt mondhatta volna Hitler, de legalábbis Honecker. De nem Putyin.

Advertisement

Ő nem is Putyin.

Hogy mi az igazi neve, azt csak Markus Wolf tudta. Meg pár nyugdíjas tiszt, akik békésen meghaltak felderítetlen okoknál fogva már. Egyikük halála előtt elmesélte ezt a fantasztikus történetet egy berlini parkban egy fiatalembernek, aki okos arcával azokra a KGB-s tisztekre emlékeztette, akikkel olyan jól együtt tudott dolgozni, és együtt tudott inni, mikor a népi demokrácia még fiatal volt.

A fiatalember persze nem hitte el. No meg a pihenője is rövid volt, épp csak leszaladt a parkba egy szendvicsre, hisz épp könyvet írt Oroszország új elnökéről, szorította a határidő.

Advertisement

De ez után a séta után adta a címet a könyvének: Egy német a Kremlben.