Ígérem, nem megyek el gasztro-blog irányba.

Gazda Albert Paszulyleves című posztja alatt sikerült kommentelnem valami olyasmit, hogy számomra az ász mindenképpen a káposztás paszuly, így jól szavamon lettem fogva, hogy akkor ugyan írjam már meg, mi is az, és hogyan készül. Hamár úgy alakult, hogy kérdezetlen beígérte a főszerkesztő Úr tőlem, hát kötélnek állok, mit is tehetnék.

A káposztás paszulylevest kárpátaljai ételként ismerem, no meg a határos területeken főzik még, nagyjából a Szatmárnémeti-Nyíregyháza-Kassa vonal lehet a határ. Kiderült, hogy Zalában is van hasonló, bajor étteremben találkoztam még vele, és a Pilisben, valamelyik sváb falu rendezvényén egyszer. Azt sejtem, hogy a bajor-sváb telepesek hozták magukkal az első receptet, ami aztán elterjedt arrafelé. Nemcsak magyar étel, a ruszinok is főzik Beregben (meg nyilván Ungban, Mármarosban).

Advertisement

Rengeteg verziója van, falunként változó az alapon felüli cifrázásban, ezért elkerülendő a későbbi hőbörgéseket, miszerint nálunk nem így, hanem amúgy, hosszabb felvezetőt kell írnom, miért alakult úgy, hogy saját perszonális receptem van. (Tudom, úgy is lesz, aki majd jól megmondja, hogy Zápszonyban másképp csinálják, de előre is üzenem az illetőnek, hogy a húga a hibás, mert a kollégiumban, ahol mindketten éltünk, soha nem főzött ilyet, ezért nem tudom, ott hogy készül :D).

Az a terület, ahonnan felmenőileg származom, meglehetősen nagy. A dédszülőket nézve a Kassa-Debrecen-Szatmárnémeti-Técső és a Kárpátok által határolt területről lettem összeszedve, így mint sok minden másban, konyhailag sem kötődtünk egy településhez. Nagymamám ráadásul csak ifiasszony korában tanult meg főzni (nagyapám elbeszélése szerint az Ő kárára) Beregrákoson, miután a háború után oda helyezték őket tanítani. Mégpedig egy helyi asszonytól, így az abszolút kedvenc Nagyi féle káposztáspaszuly az ottani ruszin-magyar vegyesverzió lehetett. Rákos kiesik a tömbmagyar területből, északabbra fekszik, kb. egyharmada magyar nemzetiségű csak.

Gyerekkoromban többször költöztünk, így volt szerencsém a nagygejőci (Ungvár mellett), beregszászi, csongori (Munkács környéke), majd munkácsi és környékbeli falvakban enni ezt az egytálételt, nagy-jó étvággyal mindig. Rokonoknál még Ugocsában is. Sőt, van egy falu, ami korábban Szatmár vármegyéhez tartozott, öreg rokont látogattunk ott. Tényleg, tudtátok, hogy a trianoni béke egyetlen falu határát szabdalta fel három ország között, és az épp Nagypalád?

Harmincadik életévem betöltése táján rá kellett jönnöm, hogy prédikálnom kell a Népnek hogy vagy megtanulom megfőzni magamnak, vagy lemondhatok róla. Így barátom nejének receptje, a Nagyi főztjének emlékei és sok más tapasztalat alapján próbáltam rekonstruálni azt, amit szerettem – mert kölyökkoromban ez volt az abszolút kedvenc ételem.

Kezdjük azzal, hogy fogok egy megfelelő méretű füstölt csülök darabot, meg füstölt kolbászt, az csak javít rajta. Felkockázott vöröshagymát szalonnazsírban megpirítok, fűszerpaprikázom, kevés vízzel felforralom. Párhuzamosan a savanyú káposztát is felteszem főzni, másik edényben.

Az előre beáztatott tarkababot, a füstölt húsárút, összetört fokhagymát, esetleg apró kockára vágott paradicsomot, vagy házi paradicsomlét, végső esetben paradicsompürét, őrölt borsot beleteszem főni az egyes számú fazékba- nyilván elég vízzel. Az egy darabig, vagy két órát elvan lassú tűzön.

Advertisement

Amikor a paszuly meg a hús már jó félpuha, hozzáadom a káposztát, meg némi felszeletelt murkot (sárgarépát), pár szem egész borsot, babérlevelet. Tejfeles habarás kerül még bele, sűrítendő, a húsokat feldarabolva visszadobom, jól felforralom. Amennyiben nem elég savanyú a káposztától, kerülhet még bele kis ecet. Sóval vigyázni kell, a füstölt csülök legtöbbször elég neki. Csípős paprikát ér rászórni fogyasztáskor.

Ha kész, egy jó sűrű egytálételt kapunk, tejföllel, kenyérrel tálaljuk. Frissen ütött napraforgó olajba mártott kenyérrel az igazi. Hidegen is nagyon jó. Ruszin faluban ettem szárított vargányával turbózott verziót is, de mint írtam volt, ahány ház, annyiféle étel ez.

A most felkapott pántlikás-Munkácsi váras-Vereckei hágós-műnépdalos szubkultúra vonalán nyilván csakis a Rákóczi-forrásból hozott vízzel, a huszti romvár alatt termett káposztával meg szerednyei ridegen tartott disznó csülkéből lenne ez igazán ótentíkus kárpátaljai étel, de nem kell ezt eltúlozni. Sosem lesz belőle fine dining, sem kalóriaszegény belvárosi verzió. Földművesek, favágók és faúsztatók laktató egytálétele, és ez így van jól.

Advertisement