Észtország tegnap ünnepelte a Függetlenség Napját. 1918-ban ezen a napon kiáltották ki a független észt államot, abban a rövid kegyelmi időszakban, amikor oroszok már nem voltak a kis balti országban, a németek meg még nem vonultak be.

Majd a németek bevonultak, kivonultak, bolsevikok bevonultak, a Függetlenségi háború jött, végül 1920-ban a tartui béke lezárta a háborút, és a következő világégésig Észtország független ország volt.

Advertisement

Ez évben katonai parádéval is emlékeztek a 97. évfordulóra, ahol is nem csak észt egységek, hanem amerikai, brit, spanyol, lett és litván katonák is felvonultak.

Különösen érdekes a katonai felvonulás helyszínének kiválasztása. Narva városában, mintegy 300 méterre az orosz határtól parádézott a US Army's Second Cavalry Regiment és a többi NATO tagország hadseregének legénysége.

Advertisement

Persze nem véletlenül épp itt, és nem mondjuk Pärnuban rendezték a felvonulást, ahol annó kikiáltották a függetlenséget. Észtország és szövetségesei ezzel is demonstrálták, hogy megtalálták a megoldást a narvai dilemmára.

És hogy mi is lenne az? Nos a tavalyi év tavaszától, a krími orosz annexió után mind a Baltikumban, mind a NATO más fővárosaiban a stratégák elképzeltek egy lehetséges forgatókönyvet.

Leegyszerűsítve némileg a következőképpen: egy szép napon Narvában és környékén azonosító nélküli fegyveresek jelennek meg, őrizetük alatt valami helyi oroszajkú akárki kikiáltja a Narvai Népköztársaságot, felhúznak a városházára egy frissen kitalált trikolórt, és adva van egy helyzet. Észtország elég eltökélt, hogy mindenképpen védekezzen, de esélyei az akár nehézfegyverzetű „helyi halászok és munkások" ellen alig vannak. A NATO olyan dilemma előtt áll, mint még soha. Vagy elismeri, hogy külső agresszió történt, és az 5. cikkely alapján hadiútra lép az atomfegyverekkel hadonászó Oroszország ellen, vagy félrenéz, helyi, polgárháborús konfliktusnak könyveli el az incidenst, és akkor vége a szövetségnek. Hisz melyik ország bízna a ezután abban, hogy ér is valamit az alapokmány betűje? Így a Kreml kis befektetéssel, minimális erőt bevetve szétkapja a szövetséget, és egyenként tárgyalhat a vazallusi státusz részleteiről Kelet-Európa ijedt kis államaival.

Pár hónap hezitálás és agyalás után csak megszületett a válasz. Egyszerűen visszadobták a labdát Tallinnból Moszkvába.

Amerikai és más NATO egységeket telepítettek az észt-orosz határ közelébe. Minimális számban, így a pár száz fős alakulatokat támadó hadseregnek aposztrofálni lehet ugyan (meg is teszik Moszkvában néha), de azért nevetséges.

Viszont ha a Kreml a fent vázolt forgatókönyv alapján akarna játszani, már nincs a lehetséges kimenetelek között, hogy egy csellel legyőzi a komplett Nyugatot. Akkor biza amerikai, brit vagy más katonákra kell támadnia, ami azonnali háborút jelent a teljes NATO-val.

Abban pedig azért mindenki reménykedik és bízik, hogy ez nincs Putyin szándékában.

És időközben Litvánia visszaállítja a hadkötelezettséget.