Tegnap az Ukrajna szárazföldi részére menekült krími tatárok szervezete, Musztafa Dzsemiljev tatár vezető felhívására blokád alá vette a krími átkelőkhöz vezető utakat Herszon megyében.

A tatár aktivistákon kívül a Majdan önvédelme, a Pravij Szektor, a herszoni AvtoMajdan is részt vesz az akcióban, amit addig kívánnak folytatni, míg követeléseik nem teljesülnek. Az Ajdar önkéntes zászlóalj és a herszoni területvédelmi zászlóalja a belügynek biztosítja az aktivisták védelmét.

Advertisement

A helyi rendőrség udvariasan egy zebrát is felfestett Csongarnál, hogy némi jogi kreativitással büntethetők legyenek azok a kamionosok, akik netán át akarnának hajtani a lezáráson. A személyforgalomnak nem zavarnak, csak az áruforgalmat blokkolták. Ma már hírek érkeztek, hogy több odesszai szervezet hasonlóképp blokkolja az el nem ismert orosz-barát Dnyeszter-menti Köztársaság határán is az átkelőhelyet.

A követeléseik:

Engedjék szabadon a politikai foglyokat, Nagyezsda Szavcsenkot, Oleg Szencovot, Alekszandr Kolycsenkot, Alekszandr Kosztyenkot, Ahtem Csijgozt, Mutafa Degermendzsit, Ali Aszanovot, Tair Szmedljajevet.

A tatár aktivisták zaklatásának befejezése a Krímen.

Engedjék be az ukrán és a nemzetközi sajtó képviselőit a félszigetre.

Vonják vissza a tatár Medzslisz vezetőinek kitiltását.

Az orosz reakciókat nézve, mintha meglepődtek volna. A „nekünk úgysem fáj” valahogy nincs összhangban a „kiéheztetik az embereket” szöveggel, úgy tűnik nincs még egységes vonalvezető. Pláne, hogy egyik sem igaz.

Advertisement

Akszjonov bejelentése, aki a Krím fejének tituláltatja magát, hogy a félsziget önellátó élelmiszerből annyira nincs köszönő viszonyban a valósággal, hogy igazából cáfolni sem akarta senki jelentősebb szereplő. Az első nap eredményeként, ami ráadásul vasárnap volt, feltorlódott 862 kamion az adminisztratív határon, nyilván nem üresen indultak el. A polcokon és a feldolgozóüzemek raktáraiban emiatt keletkező lyukakat pedig valamivel be kell tömni.

„Milyen szerencséjük van az orosz gyártóknak, a hülye ukránok önként kivonultak a piacról, ahová most beléphetnek” – hangzik a másik, nem igazán meggyőző érv. A Krím átadásáról szóló határozatnak, amit Vorosilov írt alá 1954-ben bizony kőkemény gazdasági okai voltak. Mert árut szállítani Oroszországból vagy Ukrajnából oda, az elég nagy különbség. Egyébként ahonnan lehetett, már korábban kiszorították az ukrán árukat Oroszországban, de ezek szerint abban a 852 kamionban olyasmi volt, amit csak úgy helyettesíteni nem egyszerű, de eddig legalábbis nem sikerült.

Közben a szárazföldi Oroszországban sem épp rózsás az élelmiszerpiaci helyzet. Saját áruval helyettesíteni a „finom külföldit”, amitől elzárkózott az ország az önszankciók során (van egy orosz mondás „lefagyasztom a fülem sapka nélkül, hogy a Nagyinak rossz legyen”) nem sikerült. Így a lehetőségeinek határán termelő élelmiszeriparnak az éhes Krím nem új piac, inkább új fejfájás a kormányzatnak. De legalább már meg is van a hibás, ha esetleg a szállítmányok akadozni kezdenek az orosz városokba. Vérmérséklettől függően a krímiek, de leginkább Ukrajna.

Egyébként találni az ukrán áruk helyett oroszt még csak a probléma felének megoldása. Helyben ugye a mezőgazdasági termésnek annyi, vizet az ukrán oldal csak annyit ad a Dnyeper csatornába, ami nem elég öntözésre, és a sztyeppén öntözés nélkül csak a tatárok lovainak való fű nő. El is kell azt oda juttatni. Két módszer van, vagy a levegőben, vagy kompon. Akkor most képzeljük el a 862 kamionnyi cuccot repülőgépen vagy kompon szállítva (még mindig csak egy napi adagról beszélünk). Ilyen helyzetben persze a szállítás ára megkétszereződik, de inkább háromszorozódik. A mennyiség pedig biza lecsökken az elfogadható szint alá. És hát, winter is coming, télen viharok vannak a tengeren, hetekre le szokták zárni a kompjáratot kercsnél a Nagy Föld felé.

Ráadásul a tatárok által megállított áruk jelentős része még csak nem is a Krímen végzi be utazását, hanem tovább megy az orosz piacokra.

Advertisement

A séma így néz ki: a Krím az ukrán törvények szerint szabad gazdasági zóna, azaz ha megveszed az árut Ukrajnában, eladod a Krímre, nem kell ÁFÁ-t fizetni, mintha külföldre menne. Vám nincs, bemegy a félszigetre, onnan komppal át az orosz szárazföldre (ahová amúgy elvileg nem megy ukrán élelmiszer) eladódik krímiként, és az alacsonyabb orosz ÁFÁ-t kell csak megfizetni.

Tehát be kell tömni a lyukakat a hazai ellátásban, amelyek az eddigi szürkeimport helyén keletkeztek, és még a szoroson túliakat is etetni kellene valahogy.

Advertisement

Persze ukrán oldalon is vannak veszteségek. Veszteséget könyvelnek el azok, akik ebben a jövedelmező üzletágban mozogtak, együttműködve a businesst megszerző új krími csinovnyikokkal – hogyan is lehetne tranzit helyszínként használni a területet nélkülük. Valamennyire kihat nyilván a gyártókra is. A költségvetést viszont kár nem igazán éri. Különösen, ha azokkal a veszteségekkel hasonlítjuk össze, amelyeket a múlt héten Oroszországgal szemben bevezetett ukrán szankciók miatt keletkeznek.

Porosenko elnök, és tatár partnerei így is jelezhetik Putyin ENSZ-neli fellépése előtt, hogy az orosz terv, miszerint mintegy zárójelbe raknák a Krím ügyét, különvéve azt a „Donbasszért és esetleg Szíriáért cserébe enyhítsétek a szankciókat” üzlettől, nem fog menni. Megúszni a tárgyalásokat a Krímről így nem lehet, és úgy tűnik, ezeket a tárgyalásokat tatárul kell folytatni.

Annak pedig semmi értelme, hogy Kijevet hibáztassa az orosz fél az árublokádért. Ha Oroszország saját területének tekinti a félszigetet, akkor az ellátása is belügy, amihez senkinek semmi köze. A világ többi részének szemében meg megszállt terület. A Genfi konvenció szerint pedig a megszállt területeken a megszálló kötelessége a polgári lakosság ellátásának megszervezése. Az ukrán kormányzat nem vállalt semmit ennek kapcsán. A kereskedelem a félszigettel magánüzlet, konkrét jogi és magánszemélyek ügylete. Hogy a civil szervezetek pedig blokkolják ezt, a hatályos jog keretein belül? Hát istenem, a német légiirányítók a teljes légi forgalmat leállítottál, és egy kis útelzárásért a francia farmerek sem mennek a szomszédba.Teljesen bevett demokratikus önkifejezési eszköz.

Advertisement

Az, hogy Csubarov és Dzsemiljev épp az ukrán elnök pártjának parlamenti képviselői, semmin nem változtat. Igen, munkaidőben a párttársai az elnöknek, azon kívül pedig polgári aktivisták. Hát őrizője Porosenko elnök krími tatár testvéreinek?

Lám, Putyin elnök sem tagadja, hogy Ukrajna területén orosz katonák tartózkodnak. Igen, ott vannak. És? Nem ellenőrizheti egy akkora ország elnöke az összes polgárát személyesen. Putyin azt mondja, senkit sem küldtek oda. És aztán hogy szabadságonr hová mennek a katonák, pecázni a Volgához vagy épp a Donyeckbe – magánügyük.

Másfél éve ezt szégyentelen hozzáállást elnevezték „hibrid háborúnak”. Előbb vagy utóbb úgy tűnik másnak is eszébe jut „hibrid” módra cselekedni, akár az orosz érdekekkel szemben is.

Advertisement

Közben a „polgári aktivisták” már a következő lépésen is gondolkoznak - lecsapni a főkapcsolót. Azaz megszüntetni a Krím energia-ellátását. Annál is inkább, hogy a herszoni megyében befejezték annak a vezetéknek az építését, amivel immár gond nélkül el lehet látni a megyét árammal - mínusz Krím.

A kormányzat szintjén persze ilyen döntés nem fog születni. De mi a biztosíték az önhatalmú cselekedetek ellen? A herszoni kormányzó például úgy dönt, hogy nincs több áram. És meg is fogják büntetni, leváltják… és egy felelősségteljesebb posztot kap. A Krímet sötétbe tudja borítani az áramszolgáltató igazgatója is Herszonban, vagy az éjszakai ügyeletes az irányítópultnál. Hibázni pedig mindenki hibázik, hát istenem, fáradt volt, nem azt a gombot nyomta meg, van ilyen. Vagy zárlat van. Egy kis tűz. Még bocsánatot is lehet kérni, és megígérni, hogy hamarosan megjavítják a hibát, és újra lesz áram a Szimferopol-Jalta troli vezetékében, csak pár hét, mert nagy a kár, tetszik tudni, és hideg is van, de igyekszünk.

Még ha télen elektromos áram nélkül is marad a Krím, persze még az sem lesz humanitárius katasztrófa. Épp a Kreml tevékenységének köszönhetően Grúziában például évekig tartott az akut áramhiány. És a grúzoknak nem volt kire számítaniuk. Bezzeg a krímieknek, hisz ott van a hátuk mögött egész Oroszország. Remélik, legalábbis.